Ez m�g csak az els� fejezet a legels� t�rt�netemb�l, amit t�bb, mint k�t �ve kezdtem el �rni. Az els� �vad m�r k�szen is van, de m�g �t kell n�znem a r�szeket, �gy lassan haladok majd a felrak�ssal!

1. Fejezet

- Ez csod�latos volt! - �rvendezett boldogan Sora, a Kaleido Sz�npad szt�rja az el�ad�s ut�n.

- Igen, Nagyon j�l �reztem magam. �s v�gre meg�rtettem, hogy mi a feladatunk. - b�lintott partnere, Leon Oswald, a h�res Hal�listen.
- Ennek �r�l�k. - mosolygott a lil�s haj� l�ny besz�lget�t�rs�ra boldogan.
- �s mindent Neked k�sz�nhetek, Sora. Mindent, amit tudok, t�led tanultam. Te szerettetted meg velem a sz�npadot, �s megmutattad, hogy a Sophie-nak tett �g�retemet teljes�teni tudom. Te mindig meg�rtett�l engem, m�g akkor is, mikor m�g mindenkit t�nkre akartam tenni enn�l a sz�npadn�l. - sz�lt kedvesen az ez�sthaj�, s l�gyan megcs�kolta a l�nyt. Sora a meglepet�st�l szoborr� dermedve �ll egyhelyben. Azt�n Leon is �szbe kapott. - Sajn�lom. Ezt nem kellett volna. Tudhattam volna, hogy...
- Ne haragudj, de ez egy kicsit felk�sz�letlen�l �rt. - v�gott szav�ba v�r�s arccal a jap�n artista.
- Az �n hib�m. Sajn�lom - menteget�z�tt a f�rfi, s kifel� indult a sz�npadra, hogy meghajoljanak a k�z�ns�g el�tt. Mikor kil�ptek a csod�latosan megvil�g�tott, rivaldaf�nyben �sz� trambulinok el�, megfogt�k egym�s kez�t, s mosollyal arcukon hajoltak meg az �llva tapsol� n�z�sereg el�tt. M�gsem voltak biztosak magukban. �lmuk beteljes�lt, de sz�v�kben enyhe f�lelem uralkodott, cs�kuk eml�k�t id�zve. Sz�juk kellemesen bizsergett.

Az el�ad�s ut�n Sora �s Leon egy�tt mentek haza. A s�t�t j�rd�t csak n�ha vil�g�tott�k meg az �ton elhalad� aut�k l�mp�i. A k�t fiatal csendesen ment egym�s mellett. Nem sz�ltak egym�shoz, de nem is kellettek szavak. Egyszer azt�n Sora meg�llt. Leon azonnal visszafordult hozz�, �s nem �rtette, mit�l torpant meg a l�ny, mikor semmi sem t�rt�nt.

- Olyan szomor� az arcod! B�nt valami? - k�rdezett r� halkan, hogy partner�nek is nagyon f�lelnie kelljen, hogy meghallja szavait.
- Nem, nem - mosolyodott el kicsit a szt�r cip�je orr�t b�mulva, mint a zavarban l�v�, vagy leszidott kisiskol�sok-, csak valahogy elgondolkoztam. De semmi komoly. - n�zett fel �jra, vid�ms�got tettetve.
- Biztosan? - h�zta fel egyik szem�ld�k�t a francia, mert l�tta, hogy a l�ny szemei nem csillognak �gy, mint az el�ad�son.
- Csak nagyon t�lhajszoltam magam mostan�ban, de t�nyleg semmi bajom, hidd m�r el. - unta meg a faggat�st a k�rdezett, �s durc�san tekintett ez�stszem�j�re.
- Akkor j�. Csak nagyon agg�dom �rted. - sz�lt nyugtat�lag Leon.
- H�t persze, elhiszem. - kapott egy fintort v�laszul - De hogy tudsz �gy az arcomr�l olvasni?
- Nem az arcodb�l, hanem a szemedb�l. Mindig benne van az igazs�g. �s sohasem rejtheted el senki el�l... - mosolyodott el a k�rd�sen, s a l�ny �rtetlens�g�n a Hal�listen.

Sora ett�l a kijelent�st�l teljesen elk�pedt. Vajon mire �rthette ezt Leon? Fogalma sem volt, hogy mit mondjon r�, de nem is kellett megsz�lalnia. Leon m�r elindult, �s ha nem akart lemaradni, akkor szednie kellett a l�b�t. A j�gsz�v� f�rfi ism�t fagyos �larc�ba burkol�zott, s csendben l�pkedett. De... mintha nem lenne olyan fagyos. S�t! Az el�ad�s �ta egyre kedvesebbnek l�tszott. R�ad�sul m�g sohasem l�tta senki mosolyogni. A Hal�listen elt�nt volna? Nem, az nem lehet. Biztosan csak valami kis fintort l�tszott mosolynak. Hiszen Leon sohasem fog vid�man, felszabadultan besz�lgetni m�sokkal, sosem ny�lik meg, vagy k�r seg�ts�get, sz�vess�get m�sokt�l.  A francia nem ilyen mindig csak mag�ra gondol, a saj�t igaz�t hangoztatja, s azt, hogy � mennyire j� artista. El akarja riasztani a k�zel�b�l az embereket, hogy senki ne zavarja mag�ny�ban. B�r j� volna, ha t�nyleg megt�rne a j�g, s a f�rfi egy kicsit k�zvetlenebb lenne. Igaz, hogy m�r felfedezte a sz�npadot, �rzi, hogy a k�z�ns�g vele egy�tt �li �t az ott t�rt�nteket, s izgulnak mutatv�nyi�rt, m�gis... Leonnak t�bb id� kell. A jap�n l�ny azonban elt�k�lte: felolvasztja a gy�sz vastag p�nc�lj�t, s aki onnan el�b�vik - azzal egy�tt �jra angyall� v�lik.