2. Fejezet

Plázacica irtás

Sarah szemszögéből:
- Thomas mesélt rólad, de és azt hittem, hogy csúnyácska és kövér vagy, mert a könyvmolyok általában úgy néznek ki – ejti ki gondolkodás nélkül a szavakat a száján.

Az én fejem meg lilulni kezd, hiába próbál a bátyám a tekintetével csitítani.
- Bocs szívecském, ha csalódást okoztam, de te sem vagy egy világszépség. Ha nekem ilyen fejem lenne, mint neked, feltenném a buszra és integetnék neki – vágtam vissza angyali mosollyal.
- Ezt most miért mondod? – dülleszti ki a szemeit, és fancsali képpel a bátyám felé fordul. – Tényleg olyan a fejem, hogy buszra kéne tenni?
Hatalmas csattanással leesek a székről. Ez a csaj tényleg agyilag zokni, sőt ez már fapapucs, mert kopog is.
Úgy látszik, ezt a lányt nem tudom a szokásos beszólós szövegemmel elüldözni, mert amikor az intelligenciát osztották, ez tuti, hogy WC-n volt.

Drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom, össze kell hívnom a válságstábot. Gonosz mosollyal az arcomon feltápászkodom a földről, és elindulok az előszobába, de előtte még jól hátba vágom a bátyám, és a fülébe súgom:
- Hát bátyus, ezzel a csajjal megszívtad. Ez olyan sötét, hogy a Negró világít a szájában.

Folytatom az utam, ölbe kapom Gabrielt, és felmegyünk az emeletre. Előveszem a mobilom, felhívom a legjobb barátnőm. A harmadik csöngetés után fel is veszi:
- Szia Susana! – szólok a telefonba. – Vészhelyzet van!
- Neked is, szia! Had találjam ki. A drága lökött bátyád már megint hazahozott valami nőcit.
- Eltaláltad. Ez a helyzet! De ez a csaj, irtóra gáz, agyilag totál idióta. Olyan hülye, hogy a százas szög hozzá képest integrál áramkör.
- Akkor a tízes skálán tizenegyes, tehát tényleg gáz van.
- Igen, mert a hagyományos módszereimmel nem érek el semmit. Ebből kifolyólag drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom.
- És mire gondoltál? – kérdezi Susie.
- Hozd át Tigit! Átszólok Martinnak, vele áthozatom Fekete Özvegyet, és csapunk velük egy kis ramazurit – felelem.
- Oké! 15 perc és nálad vagyok! Szia!
- Szia! – köszönök el.

Leteszem a telefont, előveszem a Walky - Talky-mat és átszólok a szomszédba:
- Sarah hívja Martint, Martin jelentkezz!
- Itt Martin! Mi a hézag? – szól bele az adóvevőbe.
- Gáz van! Gyere át. Hozd Fekete Özvegyet is. Jön Susie is. Balhé van kilátásba. Plázacicát kell kifüstölni, aki a rosszabb fajtába tartozik.
- Oké! 10 perc és nálad vagyok! – válaszol, és hallatszik a hangján, hogy vigyorog.

Lerakom az adóvevőt! Még jó, hogy 5 évvel ezelőtt kivertem a dilit ezért a hülye adóvevőért. Egy csomószor „megmentette” már az életem. Időközben Gaby mászik fel az ölembe.
- Sarah! Miért nem veted be Juno-t? – kérdezi.
- Sajnos nem lehet! Mert akkor Thomas rájön, hogy direkt piszkáljuk a barátnőjét.
- De én nem szeretem, ezt a lányt, olyan buta, meg szívtelen! – mondja ki őszintén. Imádom ezt a kissrácot. Teljesen igaza van.
- Én sem szeretem, ezért fogunk borsot törni az orra alá. Mindent megteszünk, hogy elhúzza a csíkját. Ehhez viszont, a te segítségedre is szükség van.

Csöngetnek. Leszáguldozom a lépcsőn. Susana áll az ajtóban. Vigyorog, és egy gyanús csomagot szorongat a hóna alatt. Intek a fejemmel, hogy menjen fel az emeletre. Elindul, és meg követem. A szobámba már ott találom Martint, aki szokásához híven az ablakomon keresztül közlekedik. Gabriellel épp Fekete Özvegyet simogatják.
- Szia Martin!
- Sziasztok csajok! – köszön vissza. – Na, mi az ábra? Mesélj!

Röviden összefoglalom a reggeli eseményeket. Látom mindegyikőjük arcán a döbbenettel vegyes vigyort. Mire a mondókám végére érek, már mindketten röhögve fetrengenek a szobámban.
- Hát szóval ez a helyzet. És ezért ívtalak benneteket.
- Mi lenne, ha pusztán kiengednénk Tigit és Fekete özvegyet? A csaj gutaütéssel menekülne – kérdezi Martin.
- Ilyen nyíltan nem lehet, mert Thomas mellette van, és ha lebukunk, biztos kinyír bennünket. – válaszolom.
- Csaljuk el onnét Thomast – vet fel egy ötletet Susie.
- Ez jó! – csillan fel a szemem. És megfogalmazódik bennem az ötlet. – A haditerv, a következő: Martin, te kimész, és előre engeded a kutyákat. Mire hátrazárja őket Thomas bele is őszül. Susie és én lemegyünk és „elbeszélgetünk” a csajjal. Eddig érthető?
- Igen! Válaszolják kórusban.
- Kezd izgi lenni – vigyorog Martin.
- Gabriel! – fordulok az unokaöcsém felé. – Te feladatod az lesz, hogy bebújsz az asztal alá, és Fekete Özveggyel ráhozod a frászt a csajra. Eljátszadozol vele, kicsit megpiszkálod a lábát.
Az asztalterítőtől nem fogsz látszani.

- Ez mind oké! De mi lesz Tigivel? – kérdezi Susie.
- Martin majd idefenn kiengedi, amikor a csaj feljön az emeletre. Tutira kell mennünk –válaszolok vigyorogva.

Tudni kell, hogy Fekete Özvegy a neve ellenére nem egy pók, hanem egy vadászgörény, aki a legjobb gyerekkori barátom tulajdonában van. Tigi pedig az én tengerimalacom, Juno tesója.
- Mindenki érti a dolgát?
- Igen.

Mindegyikünk elindul a dolgára: Martin eltűnik az ablakon, Susieval az ebédlőbe megyünk, Gaby pórázon vezeti Fekete özvegyet, és lemarad az előszobában.
Thomas bátyám még nem igazán ébredhetett fel, mert csak bólogatással válaszol a nője kérdéseire.
- Szia Thomas! - köszön rá Susie.
- Szia Susana! Ez meg mi a nyavalya? – kérdezi, mert az udvar felől csörömpölés hallatszik. – A fene essen bele… Ez a két rohadt dög már megint előreszökött! – Dühösen felugrik. – Csajok beszélgessetek Monicaval, vissza kell zárnom a kutyákat.
- Oké – válaszoljuk lelkesen. Ő meg úgy elrohan Gabriel mellett, hogy észre sem veszi. Gaby ezután szép sunyin beoson az asztal alá!
- Mond csak Monica! – szólítom meg. – Hány éves vagy?
- Én? – Kérdez vissza.
- Aha! Te! – alig tudom az arcizmaimat kordában tartani.
- Hát 18 vagyok! De általában idősebbnek néznek! – válaszolja. De ekkor igen buta képet vág, mintha szellemet látna. Lebámul a földre, majd ránk.
- Ti is láttátok?
- Mit? – kérdezünk vissza.
Gabriel teszi a dolgát, macerálja a bigét, a vadászgörény meg rock and roll-t jár a lábán. Monica egyre idegesebb, mikor meglátja a vadászgörényt, visítva felugrik.
- Miféle szörnyeteg ez? Ti nem igaz, hogy nem látjátok!
Mi persze rázzuk a fejünket, hogy nem. Nem bírja tovább cérnával, elrohan fel az emeletre. Be a bátyám szobájába, de onnét is visítva nemekül, mert ott Martin jóvoltából Tigi randalírozik az ágy tetején. A csaj lerohan a lépcsőn, felkapja a táskáját, ami a fogason lóg.

Kintről a bátyám kiáltozása hallatszik, megpróbálja a csajt visszatartani, de az, hajthatatlan:
- Én nem maradok egy pillanatig sem tovább. Mindenféle kis szörnyetegek támadtak rám. Először is egy barna hosszú valami, majd egy fekete szőrcsomó! Hogy lehet itt egyáltalán élni. Ne keress, mert nem állok szóba veled!
Ezek a szavak ZENE a füleimnek. Hasunkat fogjuk a nevetéstől, úgy támolygunk fel a szobámba.
Martin fogja Fekete Özvegyet, Susie Tigit, és együtt gyorsan eltűnnek. Az ablakból még visszaszólnak:
- Táncon majd mesélj!
- Oké!

Közben a tesómnak sikerült a kutyákkal megbirkózni, így most az én szobámat veszi célba. Dühösen kivágja az ajtót, és rám förmed:
- Sarah! Már megint mi a rossebet csináltál!
- Én semmit.
- Akkor, mi a francért menekült el Monica? Arról szövegelt, hogy valami fekete szörnyeteg megtámadta. Már megint milyen dögöt hoztál haza.
Semmit! – válaszolom vigyorogva. – Csak nem erre gondolsz? - Kérdezem és előhúzom a hátam mögül Gabriel elemes kutyáját.
Bátyámnak leesik az álla, szólni sem tud hirtelen.
- Sajnálom, hogy a barátnődnek gyengék az idegei. Gabrielnek meg nem mondhatom, hogy ne játssz vele, mert egy hülye kis picsa kiborul tőle – mondom neki kellő nyugalommal. Az ajtó felé intek. – Ha kimész, az ajtót csukd be magad után.