1. Sister of Charity

November elseje volt, Mindenszentek �nnepe. M�r hazafel� tartottunk a nagysz�leimt�l, akik faluj�nak temet�j�ben nyugszik szinte a f�l rokons�gom. Szokatlanul meleg volt, �s a sz�l is alig f�jdog�lt, amikor elindultunk. B�r csak nem sokkal m�lt el 5 �ra, m�r s�t�ts�gbe borult a t�j. A Hold is csak egy er�tlen, v�kony sarl� volt az eddigiekn�l sokkalta halv�nyabb, s�rg�s sz�nnel. A csillagok viszont f�nyesen ragyogtak, szinte beter�tett�k az eget, �s m�r-m�r �gy t�nt, hogy a F�ldre akarnak szakadni.

Egy �r�ja �lt�nk m�r az aut�ban, �s �n m�g mindig az eget b�multam. A Hold f�nye egyre v�r�sebb� v�lt, �s egyre lejjebb k�szott a horizonton. Soha nem l�ttam m�g ilyennek, �s �reztem, hogy valami nyugtalan�t� �rz�s fut v�gig gerincem ment�n. Kicsit lecsuktam a szemem, majd ink�bb m�sik ir�nyba n�ztem. �jabb furcsas�g. N�h�ny helyen, ahol azel�tt m�g csak v�rosr�l sem tudtam, vil�gos volt a f�k f�l�tt. J�, nem azt �ll�tom, hogy 
f�ny�rt bocs�tottak magukb�l, de m�gis, f�ld�nt�linak t�nt a f�ny, ami a fekete lombkoron�k m�g�l j�tt. A szemem �jra a Holdra t�vedt. Szinte semmi nem maradt bel�le, �s �gy �t perc ut�n v�gleg elt�nt el�lem. Az �g egyed�l maradt a csillagokkal. N�h�ny rep�l�t pillantottam meg, z�ld-piros-s�rga f�nyekkel. Ilyet sem l�ttam m�g. Egyszer�en h�tborzongat�nak hatott az eg�sz, �s alig v�rtam m�r, hogy haza�rj�nk. Nagyon rossz �rz�sem volt.

Ennek ellen�re biztons�gban haza�rt�nk, �s otthon sem fogadott minket semmif�le sz�rny�s�g. Tal�n csak az �l�nk fant�zi�m j�tszott velem? �gy d�nt�ttem, felmegyek a tet�re. 17 �vem alatt mindig ez volt az a hely, ahol megtal�lom a megnyugtat� egyed�ll�tet, a mag�nyt, �s k�rd�seimre a v�laszt. Lassan szedtem a l�pcs�fokokat, majd kinyitottam a vasajt�t. �vatosan �tb�jtam a korl�t alatt �s lel�ptem a h�dr�l, ami biztons�gban k�ti �ssze a k�t panel�p�let tetej�t. Ezek a biztons�gos korl�tok viszont mindig is akad�lyozt�k a felszabadul�somat, ez�rt mindig otthagytam �ket.

Eg�sz k�zel mer�szkedtem a h�zt�mb sz�l�hez, majd k�rben�ztem az �gen. M�g mindig csak a csillagok ragyogtak vissza.
- Hov� t�nt a Hold? Mi�rt volt v�r�s.. Azok a k�l�n�s f�nyek... - mondtam magam el� lassan, tagoltan. Pr�b�ltam r�j�nni a jelent�s�kre.
- Gratul�lok. Kev�s ember vette �szre mindezt - sz�lalt meg k�zvetlen m�g�lem egy hihetetlen�l m�ly, nyugodt �s el�kel� hang. Egy kicsit �sszerezzentem a hallat�ra, majd a hang tulajdonosa fel� fordultam. 

Magas volt, a mellkas�ig is alig �rhettem. Hossz�, tal�n der�kig �r� fekete haj�ba bele-belekapott a sz�l, ami itt a tizedik emelet felett m�r er�sebb volt. Hossz�, fekete kab�t volt rajta �s napszem�veg. A legnagyobb s�t�tben. Els�re biztosan azt mondtam volna, hogy ekkora h�ly�t m�g �letembe nem l�ttam, hogy koroms�t�tben m�g napszem�veget is vegyen fel, de tal�n a halv�ny b�r, a nemesi arcvon�sok, az eg�sz l�nye olyan el�kel� �s tiszteletet parancsol� volt, hogy m�g csak tegezni sem akartam.

- M�g sosem l�ttam itt �nt - mondtam tiszteletteljes, de m�gsem hideg hangon.
- �n viszont ann�l t�bbsz�r Kegyedet - � sem tegezett. De m�gis, csak m�g el�kel�bb Jelens�gg� tette �t ez a besz�dst�lus. Nyugalmat �reztem. Nem tudom, hogy m�gis hogyan ker�lt ide, honnan tudta, hogy ide szoktam j�nni, semmit sem tudok r�la. M�gis a jelenl�te megnyugtat, pedig val�sz�n�leg ink�bb f�lnem k�ne, ha egy vadidegen minden hang n�lk�l ker�l a h�tam m�g�, mik�zben alig egy l�p�sre �llok a tet� sz�l�t�l, k�zel 40 m�teres magass�gban. V�g�l visszan�ztem az �gre.
- A csillagok viszont szerintem m�r r�gen nem voltak ilyen gy�ny�r�ek. �n nem �gy gondolja? - k�rdeztem r� sem pillantva.
- T�k�letesen igaza van. T�nyleg r�g volt m�r, hogy �gy ragyogtak. �s l�tja? Ott van egy hull�csillag is. - emelte jobb karj�t az �g fel�, �s �n is arra ford�tottam a tekintetem. B�r l�ttam a csillagot, de semmilyen k�v�ns�g nem jutott eszembe, �gyhogy ink�bb h�tra fordultam. Meglepett, hogy �jra egyed�l �lltam a tet�n. Az el�bbi idegen m�r sehol nem volt. Pedig sem l�p�seket, sem ajt�csuk�d�st nem hallottam egyik ir�nyb�l sem. K�l�n�s. Vagyis ink�bb K�l�nleges.


November m�sodika, halottak napja. B�r tegnap m�r v�gigj�rtuk a temet�t a csal�dommal, azonban �gy d�nt�ttem, hogy a d�lut�n folyam�n egyed�l is felkeresek n�h�ny s�rt. Tervemhez m�lt�an fel�lt�ttem fekete b�rsonynadr�gom, majd egy hossz� ujj� f�l� fekete kab�tomat vettem fel. �gy d�nt�ttem, a messzebbi temet�n�l kezdem, viszont semmi kedvem nem volt sem busszal, sem biciklivel menni. Gyalog v�gtam neki a legal�bb f�l �r�s �tnak. Legal�bb volt id�m kiszell�ztetni a fejemet, �s elgondolkoznom az �letemen. N�ha sz�ks�gem van ilyen eszmefuttat�sokra, k�l�nben teljesen �sszezavarodn�k. Agyamban elkezdem felv�zolni a helyzetemet. Van egy ap�m, egy any�m �s egy b�ty�m. Any�m �g�n ismertem a csal�df�mat az 1800-as �vek elej�ig, ap�m r�sz�r�l viszont valahol a nagymam�mn�l kifulladt az eg�sz, nem tudtam �sszerakni a r�szleteket. Emiatt hanyagoltam is ezt a r�szt, �s �tugrottam a saj�t �letemre. Van egy bar�tom, akivel m�r r�g�ta egy�tt vagyok, de �gy �rzem, egyre csak elhideg�l�nk egym�st�l. Itt gondoltam meg magam, �s ink�bb csak a varjak k�rog�s�ra koncentr�ltam, valamint az el�ttem szinte a v�gtelens�gbe ny�l� s�nekre, amiken mentem. Ezeken m�r nagyon r�gen nem j�rt vonat, ez�rt is mehettem rajtuk ilyen b�tran.

T�bb, mint f�l �r�ba telt, mire a temet� kapuj�ba �rtem, de az�rt �r�ltem, hogy egy�ltal�n meg�rkeztem. Halkan l�ptem be a megboldogultak ter�let�re, �s legnagyobb meglepet�semre �gy t�z m�terre t�lem megpillantottam a tegnapi f�rfit. � is �szrevett �s elindult fel�m.
- �dv�zl�m - sz�laltam meg, mikor meg�llt el�ttem. Megeresztett egy halv�ny mosolyt, �s k�sz�nt�sk�pp enyh�n meghajolt. Nagyon ideges�tett, hogy megint napszem�vegben volt, �s egy�ltal�n nem l�thattam a szemeit. De most legal�bb nappali f�ny volt, �gy jobban v�gigm�rtem, de semmi �jat nem fedeztem fel. Ugyanaz a magas, s�t�tbe �lt�z�tt, halv�ny b�r� �s hihetetlen�l hossz� haj� f�rfi, finom arcvon�sokkal.
- Csak nem tisztelet�t teszi elhunyt ismer�seinek? - k�rdezte azon a b�rsonyos, m�ly hangj�n.
- Itt egyetlen ember van csak eltemetve, akivel egy�ltal�n tal�lkoztam. A t�bbi �desap�m csal�dj�hoz tartoz� rokonom, akiket nem ismertem.
- �s m�gis itt van. Tiszteletre m�lt� tulajdons�g - hihetetlen, milyen el�kel� hangon, de m�gsem fellengz�sen besz�l.
- K�sz�n�m - ny�gtem ki, �s tettem egy l�p�st a s�rok ir�ny�ba.
- Esetleg elk�s�rhetn�m? - k�rdezte meg, s mindj�rt f�ldbe gy�kerezett a l�bam.
- �r�ln�k neki - mosolyogtam r�, s � a karj�t megmozd�tva c�lzott arra, hogy karoljak bel�. Egy pillanat alatt felfogtam, �s n�ma k�v�ns�ga szerint cselekedtem. Csendben l�pkedt�nk a s�rok k�z�tt. Amikor nagyap�m�hoz �rt�nk meg�lltam, elengedtem a karj�t, �s egy m�csest vettem ki a t�sk�mb�l. Meggy�jtottam, �s a kereszt el� tettem.
- � volt a nagyap�m. De mikorra megsz�lettem, m�r r�g halott volt.

� nem sz�lt semmit, de mit is mondhatott volna? �jra belekaroltam, �s tov�bb haladtunk azok a s�rok fel�, amikr�l �n sem igaz�n tudtam, hogy mik�ppen is tartoznak hozz�m. L�ttam, ahogy fej�t az egyik fejfa ir�ny�ba ford�tja, �s halkan felolvas r�la egy sz�t.
- Maloun... - szinte csak suttogta azon az elb�v�l�en m�ly hangon.
- �gy tudom, francia eredet�ek voltak. Nem tudom, hogyan keveredtek a csal�domba - eresztettem meg egy l�gy mosolyt - de igaz�n sz�p nev�k volt.
- �gy gondolja? - n�zett r�m szint�n enyhe mosollyal.
- Szerintem k�l�nleges.

�jra tov�bb ment�nk, de ez�ttal m�r kifel� tartottam a temet�b�l.
- �s �n? �n m�r felkereste a s�rokat, amik�rt j�tt? - k�rdeztem meg, hiszen eg�sz eddig csak engem k�s�rgetett.
- Igen, m�r megtettem. �s Kegyed most hazafel� igyekszik? - k�rdezett vissza.
- Nem, m�g egy m�sik temet�be szeretn�k menni, oda, ahova �v�n�met temett�k. De az sajnos messze van innen.. Sz�val ha megbocs�t..
- Esetleg oda is �nnel tarthatn�k? - nem sz�m�tottam r�, hogy oda is elk�s�rne, de v�g�l is egy�ltal�n nem volt ellenemre a t�rsas�ga. � egy jelens�g volt sz�momra, ami megnyugtatott. Szinte �gy mondan�m, hogy biztons�got �rasztott mag�b�l. 

Lassan oda�rt�nk, ahol v�lasztanom kellett: maradjunk a m��ton, a sz�rnyen hangos forgalom mellett, vagy vezessem ink�bb az elhagyatott, csendes, de bokat�r� s�nek fel�, ami nincs is megvil�g�tva, �s lassan elkezdett m�r s�t�tedni is. 
- Uram, k�rem v�lasszon, merre szeretne ink�bb j�nni. A hosszabb, de tal�n k�nyelmesebb, zajos m�utakon, vagy hajland� r�vid�teni a csendes, elhagyatott s�nek fel�, ahol viszont nemsok�ra s�t�t lesz.
- Sz�vesebben menn�k egy csendesebb �ton, ahol nincsenek ennyien - adta meg v�lasz�t, aminek �szint�n meg�r�ltem. �gy v�g�l a nekem is szimpatikusabb ir�nyba folytathattuk utunkat.

A s�nek ment�n rengeteg bokat�r�en instabil k� volt, a gaz is mindent ben�tt, r�ad�sul m�r alig l�ttam, emiatt el�g gyakran megbotlottam, de mindannyiszor ut�nam kapott. � bezzeg egyetlen hib�t sem ejtett, �s mint valami f�ld�nt�li jelens�g, �gy ment mellettem. Kicsit tov�bb felejtettem tekintetemet az arc�n, mire a szem�vegt�l alig l�that�an felh�zta egyik szem�ld�k�t, �s fel�m fordult.
- Mit tal�l ilyen �rdekesnek, Kedves? - k�rdezte egy�ltal�n nem letorkoll�an vagy g�nyosan.
- Csak megl�ttam valami elb�v�l�en sz�pet, �s ottmaradtak a szemeim - mondtam kiss� kit�rve v�lasza el�l, de m�g emiatt is enyhe p�r futott v�gig arcomon. Ezt persze � is �szrevette, �s elmosolyodott. Ink�bb csendben mentem tov�bb, a l�bam el� n�zve, nehogy megint megbotoljak valamiben, s v�g�l m�g t�z perc ut�n oda�rt�nk ennek a temet�nek is a kapuj�hoz.

N�mi keresg�l�s ut�n meg is tal�ltam azt a bizonyos s�rt. M�r a n� nev�re is alig eml�keztem, olyan r�g volt, hogy utolj�ra l�thattam. K�t �vig vigy�zott r�m, �s a t�bbi gyerk�cre. Azut�n �n iskol�ba mehettem, �s m�r harmadik oszt�lyos voltam, amikor �rtes�ltem hal�l�r�l. �ngyilkos lett. �gy tudom, elvesztette minden rem�ny�t az ad�ss�gai miatt. K�t gyereket hagyott ezzel anya n�lk�l. Kicsit elszomorodtam, hiszen �gy visszagondolva, ez nagyon megr�z�. Tal�n pont egy �v�n�t�l "v�rn� el" legkev�sb� az ember, hogy �ngyilkoss�gba menek�lj�n az �let el�l. 

Egy kezet �reztem meg a v�llamon, ami mag�hoz h�z. Belef�rtam arcom az �benfekete tincsek k�z�, �s kicsit elkapott a s�r�s. � viszont egy sz�t sem sz�lt, �s ez �gy volt t�k�letes. Nem volt sz�ks�gem szavakra, hangokra, besz�dre, csup�n csak meg�rt�sre, vagy egy kis id�re legal�bb. �s � pont ezt adta meg nekem. P�r perc m�lva felemeltem a fejem.
- K�sz�n�m.
- Nem tesz semmit - �jra belekaroltam, s csendben hagytuk el ezt a szomor� helyet. Eg�szen haz�ig elk�s�rt.
- �r�l�k, hogy �nnel lehettem, de most haza kell mennem. J� �jt! - hajoltam meg enyh�n, de mire feln�ztem, � megint nem volt sehol. �gy t�nik, a hirtelen �s �szrev�tlen elt�n�s az egyik specialit�sa. De nem �rdekelt, hogy csak �gy itt hagyott, mert valami�rt boldog voltam.