2. Sleeping whit lions

November harmadika, h�tf�. �jra suliba kellett mennem. Kiss� lef�rasztott az els� nap az �szi sz�net ut�n, de rem�nyekkel telve indultam el a tai chi edz�sre, mert az mindig megnyugtatott. Ez most sem t�rt�nt m�sk�pp. A lass�, l�gy, eleg�ns mozdulatok, a precizit�s, az odafigyel�s amit minden l�p�s ig�nyel, a csendes egy�ttm�k�d�s a csoportt�rsakkal, az edz� mindig bar�ts�gos, nem pedig parancsol� utas�t�sai. Igazi harm�nia �rz�s�t kelti, mikor csendben csin�ljuk egym�s ut�n a m�r betanult l�p�seket.

M�sf�l �ra eltelt�vel viszont lej�rt az id�nk, ideje fel�lt�zni �s elindulni haza. Edz�t�rsam, akire n�v�rk�nt n�zek, ism�t elk�s�rt a buszmeg�ll�ba, mik�zben j�kat besz�lgett�nk. Szok�sosan megint majd negyed �r�t kellett v�rni a j�rm�re, hiszen az el�z�t mindig hajsz�lpontosan k�ss�k le. Mire beg�rd�lt a s�rga busz, kellemesen mirelittcsajokk� fagytunk, de az�rt m�g mosolyogva b�cs�ztunk el, �s � biciklin, �n pedig busszal folytattam az utam hazafel�.

Ism�t teljes s�t�ts�g k�lt�z�tt az �gre, hiszen m�r 8 �ra is elm�lt. N�hol vil�g�tottak m�g a l�mp�k, de �ltal�ban ha elmegyek alattuk, kialszanak. Emiatt a zavar� t�nyez� miatt a l�bam el� alig l�ttam, de mivel m�r 17 �ve taposom ezt az utat, minden ki�ll� hib�j�r�l, vagy bem�lyed�s�r�l tudok, ez�rt magabiztosan haladtam tov�bb. Hirtelen egy �rny suhant el�m, �s elkapta a nyakamat. Nem szor�totta, csak �ppen nem tudtam levenni sem a hideg kezet.
- Ilyen s�t�tben nem biztons�gos egy gyenge h�lgynek egyed�l s�t�lnia - hallottam meg az ismer�s, b�rsonyosan m�ly hangot, �s m�r egy�ltal�n nem f�ltem.
- Uras�god m�gis hogy �rti azt, hogy gyenge? - hagyta, hogy megfogjam kez�t, �s levegyem a nyakamr�l. Szembefordultam vele.
- Mondhatom az elsz�nt f�rfiakat er�snek, ha �gy jobban tetszik Kegyednek.
- Igen, ez sokkalta jobban tetszik - eresztettem meg egy mosolyt, amit r�gt�n viszonzott - �s ha szabadna megk�rdeznem, �n hogy ker�l ide?
- Hogy �ps�gben hazak�s�rjem? - �reztem hogy r�m n�z, de mint mindig, most is napszem�veg takarta el a szemeit.
- K�sz�n�m a figyelmess�g�t - �jra belekaroltam, �s boldogan l�pkedtem mellette. Ez�ttal a mozg�s�t figyeltem. Hossz� l�baihoz h�ven szinte m�tereseket l�pett, �s nekem egy l�p�se alatt legal�bb kett�t kellett megtennem, hogy ne hagyjon le. M�gsem siett�nk. Olyan k�nnyed eleganci�val ment, mintha legal�bb egy herceg lenne, �s �benfekete haja is laz�n sz�llt ut�na. � t�nyleg nem is csak egy ember, hanem egy Jelens�g. Gyermeki im�dattal csod�ltam minden mozdulat�t.
- M�r harmadszorra l�tom �nt, de �n m�gsem tudom a nev�t - t�rtem meg a csendet.
- �n m�r t�bbsz�r is l�ttam Kegyedet - t�rt ki a v�lasz el�l.
- �s gondolom a nevemet is tudja...
- Bizony�ra meglep�dne, ha elkezden�m sorolni, m�g mi mindent tudok mag�r�l - hallatta �jra azt az elb�v�l� hangot.
- M�gis mire c�loz, Uram? - k�v�ncsiv� tett.
- T�bbek k�z�tt a hegr�l a jobb t�rd�n? Ha eml�kezetem nem csal, �gy 8 �ve eshetett el nem messze innen a parkol�ban, mik�zben az utols� elrep�lt �js�got kergette a pap�rgy�jt�sen.

Teljesen led�bbentem. Ezt honnan tudhatja? Szerintem m�g a csal�dom sem eml�kszik r�, sem azok a bar�taim, akik akkor velem voltak. Pedig akkor�t estem, hogy a seb k�t napig nem sz�radt be, �s m�g mindig itt a nyoma a t�rdemen. Azt hiszem, most m�r �r�kre. Ek�zben �jra a bej�rati ajt�hoz �rt�nk, vagyis csak �rtem, hiszen ism�t elt�nt. A bolondj�t j�ratja velem?


Kedden reggel felsz�lltam a buszra, �s a suli fel� tartottam. A k�vetkez� meg�ll�n�l kellett volna felsz�llnia a legjobb bar�tn�mnek, de megint lek�ste. Egy k�s�bbin�l a bar�tom szokott felsz�llni, de � sem volt sehol. Pedig.. A bar�tn�m meg�g�rte, a bar�tom pedig mindig leszidott, ha nem voltam rajta a buszon, mert olyankor � persze mindig ott volt. Elfordultam az ablak fel�, �s arra gondoltam, hogy ism�t felesleges volt foglalnom magam mellett m�g egy helyet, hiszen megint egyed�l kell tov�bbmennem.
Egyszer csak �reztem, hogy le�lt valaki mell�m, s odaford�tottam a tekintettem. �jabb led�bben�s. Megint a titokzatos idegen m�lt�s�g termett mellettem.
- J� reggelt - mosolyodtam el, hiszen �r�ltem, hogy m�gsem egyed�l kell lennem, igaz, egy meg�ll� m�lva le kellene sz�llnom.
- Kegyednek is. Csak nem azt hitte, hogy �jra egyed�l kell lennie a buszon? - most m�r biztos vagyok benne, hogy gondolatolvas�.
- De t�nyleg azt hittem. De Uras�god r�c�folt erre, �s ez igaz�n �r�mmel t�lti el a sz�vemet. - a buszon minden szem r�nk szegez�d�tt, annyira furcs�nak hatott a besz�d�nk. Nemhi�ba, a 21. sz�zadban nem divat a t�lzott udvariass�g, �s a mondanival�nk min�l szebb �ton val� kifejez�se.
Oda�rt�nk a meg�ll�hoz, amelyikn�l le szoktam sz�llni, de ez�ttal meg sem mozdultam. �gy d�nt�ttem, hogy ink�bb gyalogolok t�bbet, csak hadd �lvezzem m�g egy kicsit a t�rsas�g�t.
- Nem itt szokott Kegyed lesz�llni? - fordult fel�m, �s �n �jra zavarba j�ttem.
- De, de mivel �n sem mozdult, �gy gondoltam, m�g egy kicsit igaz�n lehetn�nk egy�tt - mondtam ki �szint�n, hiszen tudtam, hogy �gy sem tudn�k hazudni neki.
- Igaz�n �r�l�k, hogy �gy d�nt�tt.

Emiatt egy�tt folytattuk az utunkat m�g 3 meg�ll�n kereszt�l, �s ahol lesz�lltunk sem volt sokkal messzebb az iskol�mt�l, h�la a hurokszer� �tvonalnak. Ism�t ny�jtotta karj�t, �s �n megint csak sz�t fogadva fogadtam el, �s karoltam bel�. J�les� �rz�st adott a k�zels�ge. Sz�tlanul ment�nk az utc�kon v�gig, m�g csak egy saroknyira voltunk az iskola kicsit t�bb, mint sz�z �ves �p�let�t�l. Megtorpantam. Nem akartam, hogy b�rmilyen ismer�sbe �tk�zz�nk, mert f�lre�rten�k. Vagyis nem is tudom, mit �rten�nek f�lre, elv�gre m�g a nev�t sem tudom annak, akibe �ppen belekarolok. � is meg�llt. Karjaink sz�tv�ltak �s egym�ssal szemben �lltunk.
- Viszl�t - mondta, mik�zben f�lreh�z�dtunk a t�meg el�l. Megfogta a kezem, majd a sz�j�hoz emelte, �s kezet cs�kolt. Ilyet sem kaptam m�g soha, de soha az �letemben. Teljesen felkavart, �s mire �jra �szhez t�rtem, � m�r megint sehol sem volt. 

Tov�bbra is z�g� fejjel �rtem be az oszt�lyterembe. Bar�tom m�r ott volt. Csak egy fut� pillanatig n�zett r�m, majd csak annyit k�rdezett: "Lek�sted?". Azt hittem, helyben idegbajt kapok. A nyugalom, amit m�g el�bbi t�rsas�gomb�l mer�tettem, egy m�sodperc t�red�ke alatt semmiv� lett, �s minden er�mmel azon voltam, hogy visszafogjam magam.
- Ti voltatok azok, akik nem voltatok a buszon. �n rajta voltam. - pr�seltem ki a mondatokat ajkaim k�z�l.
- De akkor hogyhogy ilyen k�s�n �rt�l be? Na mindegy. - fordult vissza haverjaihoz, �n pedig leraktam a cuccaimat a helyemre.

Eg�sz d�lel�tt � j�rt a fejemben. Vajon hogy h�vj�k? �s milyenek lehetnek a szemei? �szre sem vettem, de �t rajzolgattam a mindig magamn�l hordott v�zlatf�zetembe. Padt�rsam fel�m fordult, majd a f�zetre b�k�tt.
- � ki? - k�rdezte.
- Nem tudom... Tal�n egy fantom - ez volt a leg�szint�bb v�lasz, amit tudtam adni. 



Este gyalog igyekeztem hazafel� a bar�tomt�l. Nem volt kedvem busszal menni, ink�bb csak egyed�l akartam lenni, megint csak hogy kiszell�ztethessem a fejemet. �s volt bennem egy halv�ny rem�ny is, h�tha... De m�g miel�tt kimondtam volna magamban, m�r hessegettem is tov�bb a gondolatot, �s egy enyhe fejr�z�s ut�n folytattam az utamat. Oda�rtem a legut�ltabb r�szhez. Ez egy a t�bbire �tl�s �t volt, f�k k�z�tt, nulla megvil�g�t�ssal. S�t�tben mindig f�ltem rajta kereszt�lmenni, �ltal�ban v�gigsprintelem. Most viszont f�jt a t�rdem, �s egy�ltal�n nem volt kedvem futni. Meg�lltam �s elkezdtem gondolkozni. Vagy �sszeszedem a b�tors�gomat, �s v�gigmegyek rajta, vagy ker�l�k egy nagyot a legal�bb olyan vesz�lyes aut��ton. M�r �ppen fordultam h�tra a vil�gos aut��thoz, de egy s�t�t alak el�llta az utamat. Els�re megijedtem, de azt�n a nyugalmat, ami ism�t el�rasztott, r�gt�n felismertem �s megk�nnyebb�ltem.
- M�r megint egyed�l s�t�lgat a s�t�tben. - jegyezte meg b�rsonyos, m�ly hangj�n.
- �s �n ism�t itt van, hogy megv�djen - tettem hozz� nyugalmat er�ltetve magamra, nehogy megl�ssa, mennyire �r�l�k neki. Ism�t belekarolhattam, �s elindultunk a f�k k�z�tt. F�l �ton meg�lltam, �s fel� n�ztem. � is fel�m ford�totta fej�t.
- M�r ha megengedi a k�rd�st, de mi�rt visel m�g ilyen s�t�tben is napszem�veget? - tettem fel a k�rd�st, ami att�l a pillanatt�l fogva foglalkoztat, hogy megl�ttam.
- �rz�kenyek a szemeim - v�laszolta, amiben ha volt is igazs�g, biztos voltam benne, hogy ennyire az�rt nem lehettek �rz�kenyek.
- Vagy csak nem akarja, hogy megl�ssam a szemeit? Hogy megtudjam a szeme sz�n�t? - firtattam tov�bb.
- A szemem sz�ne nem megszokott, tal�n ijeszt� - mondta halkan, s mivel l�tta csillap�thatatlan k�v�ncsis�gomat, hozz�tette - de ha err�l a saj�t szemeivel akar megbizonyosodni, vegye csak le a szem�vegem.

�r�mmel tettem eleget a k�r�snek. Igaz, picit zavarba j�ttem, �s bele is pirultam, de �vatosan ny�ltam az arc�hoz, �s lassan levettem a zavar� t�rgyat. El�sz�r le voltak csukva a szemei, �s m�r akkor �szrevettem, hogy gy�ny�r�, hossz� �s �velt, fekete szempill�i vannak. Lassan felemelte szemh�j�t, �s a szemembe n�zett. Letagl�zott a l�tv�ny. A sziv�rv�nyh�rty�ja m�g csak nem is halv�nyk�k, hanem feh�r volt, �s hat�r�t csak az er�s kontrasztot ad� fekete k�r mutatta. A s�t�t miatt pupill�i eg�szen t�gak voltak. Teljesen elvesztem a tekintet�ben, tal�n m�g az ajkaim is sz�tv�ltak. Ezt � f�lre�rtette, �s arra k�sz�lt, hogy visszaveszi a szem�veget, de megfogtam a kez�t.
- K�rem ne tegye vissza. �nnek vannak a legelb�v�l�bb szemei a vil�gon - mondtam ki �szint�n azt, amit gondoltam. �gy vettem �szre, hogy meglep�d�tt, �s eltette a napszem�veget is.
- Val�ban? - v�gre l�thattam, ahogy r�m n�z. �gy �reztem, kilom�terekkel ker�ltem k�zelebb hozz�.
- Igen. M�r csak az k�ne, hogy a nev�t tudjam, �s �n lenn�k a legboldogabb ember a vil�gon.

� persze erre m�r nem v�laszolt, csak lassan megindultunk tov�bb. M�r az ajt�hoz �rt�nk, mikor �jra meg�lltunk, �s �jra kezet cs�kolt nekem. Bizserg�s futott v�gig az eg�sz testemen.
- Antoine... Antoine Maloun. - mondta m�g halkan, �s ism�t semmiv� v�lt.

Azt hiszem, t�nyleg �n lehettem a legboldogabb ember a vil�gon. Antoine.. Maloun? Honnan is ismer�s ez a n�v? P�r percbe telt, mire helyreraktam a kirak� darabj�t. A s�r! Nekem voltak Maloun vezet�knev� rokonaim! De.. Ez m�gis hogyan lehets�ges? � a rokonom lenne? Amint egy k�rd�st megv�laszol, egy m�g nagyobb k�rd�st kapok a hely�be...

Amint fel�rtem a lak�sba, sz� n�lk�l mentem be a szob�mba, �s tov�bbra is csak � j�rt az eszemben. Szerettem volna t�bbet megtudni r�la. De legal�bb m�r megtudtam a nev�t. Antoine. Ha j�l eml�kszem, annyit jelent: felbecs�lhetetlen �rt�k. T�k�letesen illett r�. A hat�sa, amit puszta jelenl�t�vel el�rt, felbecs�lhetetlen volt sz�momra. Az a m�ly, b�rsonyos hang, a hossz�, �benfekete, selymes haj, a puha, nagy, h�feh�r kezek, �s az az elb�v�l� tekintet.

V�gign�ztem magamon. Kicsit teltebb vagyok a h�ts� felemen, a l�baim sem valami hossz�ak... A hajamr�l n� le a fest�k, b�r ez annyira nem l�tszik, a b�r�m halv�ny, de karjaimon m�g l�tszik a ny�r barnas�ga. Nem vagyok m�lt� az � megjelen�s�hez. V�ltoztatnom kell! Kinyitottam egyik fi�komat, �s a sminkes dobozomat vettem el�. B�r�mn�l vil�gosabb alapoz�t tettem fel, szemeimet vastagon, feket�vel �s ez�sttel h�ztam ki. Ajkaimra v�rv�r�s r�zst tettem, k�rmeimet feket�re festettem. Felvettem egy fekete selyem Tally Weil topot �s egy szint�n fekete selyemszokny�t. Ez mell� term�szetesen fekete harisny�val vettem fel egy fekete k�r�mcip�t. Hajamat kibontottam, r�vidre v�gott, f�loldalas fufrumat is be�ll�tottam, majd t�k�rbe n�ztem. Ez m�r valami! Meg voltam el�gedve magammal. Csak m�g valami hi�nyzott. Nem tudom, mi k�sztetett r�, hogy az est�re m�r j�csk�n leh�lt leveg�re menjek ki, de m�gis kirohantam az �p�letb�l. K�r�ln�ztem, �s gondolkod�s n�lk�l indultam el valamerre, nem is figyeltem hova. A magassark�m miatt megbotlottam, �s a bok�m is majdnem kiment. De m�gsem estem el, ugyanis valaki megtartott. �jra belef�rhattam szemeim a h�feh�r tekintetbe.
- Gy�ny�r�en n�z ki. Tal�n k�sz�l valahova? - tette fel a k�rd�st a m�ly, f�rfias hang. M�g egy pillanatig �rezhettem friss illat�t, mivel a mellkas�nak estem, majd pironkodva l�ptem egyet h�tr�bb �s zavartan r�mosolyogtam.
- K�sz�n�m a b�kot, de nem k�sz�l�k sehov�. Csak �gy �reztem, valami m�g hi�nyzik.. Nem is tudom, mi�rt futottam ki ide... - vallottam be.
- Hmm - n�zett v�gig rajtam, majd h�ta m�g�l egy fekete r�zs�nak t�n� csatot vett el� �s rakonc�tlan tincseim k�z� t�zte. �rdekes, hogy a d�sznek igazi r�zsaillata volt - Tal�n m�r csak ez hi�nyzott.
Az a halv�ny mosoly, ami arc�ra rajzol�dott, a vil�g minden kincs�t meg�rte. Egy kart �reztem meg a derekamon, majd r�n�ztem. Az �v� volt. �n is �tkaroltam a derek�t, �s csendben indultunk meg a csillagok �s imm�r a Hold �ltal is megvil�g�tott �ton. Megborzongtam. Nem tudom, hogy csak hideg miatt, vagy mert ilyen k�zel volt hozz�m, hogy magamon �reztem er�s kez�t. Egy pillanatra elengedett, �s levette hossz�, fekete kab�tj�t. A v�llamra ter�tette.
- Meg ne f�zzon, Kedves.
- Igaz�n k�sz�n�m. De �gy �n fog megf�zni, Uram - mondtam neki enyhe agg�d�ssal a hangomban.
- Ugyan, j�l b�rom a hideget. Alig �rzem. Viszont lassan hazak�s�rem. Holnap, ha nem t�vedek, kor�n kell kelnie.
- �n t�nyleg mindent tud r�lam. De �n vajon mikor mondhatom el ezt magamr�l? - szegeztem neki a k�rd�st, nem kis c�lz�ssal benne.
- Tal�n annak is elj�n az ideje. Tal�n, ha v�letlen�l holnap este f�l t�zkor a tet�n lenne kedve a csillagokat n�zni.
- Ha �n is ott lesz, ezer �r�mmel megyek, m�g ha felh�s lenne az �g, vagy a h� esne, akkor is.
- De hozzon kab�tot is - jegyezte meg, mire csak mosolyogva b�lintottam. Megint vissza�rt�nk a bej�rati ajt�hoz. Ut�lom, hogy ilyen hamar ide kellett �rn�nk.
- Holnap tal�lkozunk. - mondta b�cs�z�ul, de m�g egy pillanatra elkaptam a karj�t.
- Meg�g�ri? - k�rdeztem m�g meg.
- Ha ez megnyugtatja, akkor meg�g�rem.