3. Fejezet
Sora gyorsan összekészülődött, és már futott is Leon után. Egész úton nem szóltak egymáshoz. A színpad előtt szinte egyszerre ugrottak ki a kocsiból, és hála Leonnak, most végre Sora sem késett el a megbeszélt találkozóról. Mindenki nagyon izgatott volt az új darabbal kapcsolatban, mikor Mia végre előadta nekik is, hogy mi a történet lényege.
- Az előadás címe A Jégszív Titka lesz. Egy hercegről szól, aki beleszeret egy lányba, de a lány eléggé szegény, a hercegnek pedig már van egy jegyese. A szegény lánynak a végén döntenie kell, hogy elengedi-e a herceget, aki boldogan élhet nélküle, vagy magához láncolja a bájitallal, amit a gonosz boszorkánytól kapott, és együtt kell élniük, nyomorban és szegénységben. De a lány végül elengedi a herceget, és ezzel a jótündér keresztanyja, merthogy ő valójában egy hercegnő, visszaadja neki az összes pénzét, a kastélyát, meg mindent...
- Nyugi, Mia, néha azért vegyél levegőt is! De mi lesz a szereposztás? - szakította félbe Sora a rendezőt.
- Természetesen, te leszel a szegény lány, Leon a Herceg, Anna a herceg segédje, Rosetta lesz a keresztanya, és May játssza el a boszorkány szerepét - válaszolt Kalos reflexszerűen.
- De miért mindig én vagyok a gonosz? Mindig nekem kell meghalnom az előadás végén... - kezdett bele ellenvetései felsorolásába May, de Mia közbevágott.
- Ez most más lesz, mert a boszorkány pedig felszabadul a gonoszság rablánca alól, és a hercegnő legjobb barátnője lesz belőle. Na, mit szóltok? Ugye tetszik az ötlet? - kérdezte reménykedve.
- Szerintem mind egyetértünk benne, hogy nagyon jó - helyeseltek a többiek is.
- Akkor pedig irány edzeni! - indult volna Sora.
- De mégis mit? Még azt sem tudjátok, hogy teletűzdeljük az előadást csupa látványossággal.
- Akkor jöhet az Angyalok Tánca?
- Nem. Ennél nagyobb durranás kell. Össze kell kötnötök az eddigi leglátványosabb elemeket. Vagyis az Angyalok táncát, a Démon Spirált, a Főnix Manővert és még a Legendás Ugrásból is vehettek ki elemeket - Jegyezte meg Kalos.
- Akkor elég zsúfoltak lesznek a napjaink...
- Ezért adtam azt az egy hetet a pihenésre. De most már csak három hónapotok lesz felkészülni, úgyhogy rajta, gyakoroljatok!
- Értettük! - vágta rá szinte mindenki egyszerre.
Ahogy teltek a napok a próbák egyre nehezebbek lettek. Szereplőink több, mint tíz órát dolgoztak naponta, a kimerültségig hajszolva a nekik kiosztott, bonyolult manővereket. A feszültség egyre nőtt, ráadásul valahogy Sora és Leon száma sem akart összejönni. Ez nyugtalanított a legjobban mindenkit. Még Leon is gyakran hibázott, nem kapta el időben Sora kezét, és végül mindketten a hálóban kötöttek ki.
- Nem értem, miért nem sikerül! Pedig annyit gyakoroljuk! Ez nem lehet igaz! - Sora már nagyon ideges volt, mert félt, hogy nem lesznek készen az előadásig.
- Nyugodj meg, majdcsak összejön. Igen nehéz számot állítottál össze. Biztos, hogy ne egyszerűsítsük le?
- Nehogy! Ez így jó, ahogy van. Csak én nem vagyok elég ügyes, ez a baj. De döntöttem. Az mindig megzavar, hogy nem rögtön a Főnix után van az Angyaltánc, hanem még van pár ugrás. Nem kellenek azok oda!
- Sora ezt nem teheted! Túl veszélyes! És ha lezuhansz, akkor mit csinálunk?
- Képes vagyok rá, ne félj. Így sokkal könnyebb lesz - mosolyodott el a japán lány.
- Inkább megnehezíted a saját dolgodat, de ha így akarod... akkor legyen
- Köszönöm, Leon. Így már menni fog.
- Tulajdonképpen most mit akartok csinálni?
- Egyszerű... A különleges fogórúdjú trapézról kezdünk, az van majdnem a legmagasabban. Innen végrehajtjuk a Legendás Manőver végét, amikor a párok csak egymásba kapaszkodhatnak, és ezután Leon a legfelső trapézba beakasztja a lábát. Visszadob engem, én egy Démon Spirállal ugrom, aztán egy újabb forgószerkezetes trapézt fogok meg. Leon lejjebb ugrál, és jön a Főnixmanőver. Ezután rögtön az Angyalok Tánca következne, ami a jelenet és az egész színdarab végét jelentene, vagyis a révbe érést a két szerelmes számára. Na?
- Sora, ne akarj ostobaságot tenni! Erre még te sem vagy képes. A manőverek túl gyorsan követik egymást, ráadásul nem is egyszerű csavart ugrások vagy szaltók - jelentette ki May magabiztosan.
- Meglátjuk, May, meglátjuk. - Nézett a kínai lány szemébe a japán.
Sora és Leon még aznap este bemutatták elképzelésüket, és Kalos rábólintott. Tehát elkezdték gyakorolni a nehéz manővert, aminek aztán az Álomtánc nevet adták. És pár nap múlva már tényleg sokkal felszabadultabb volt a gyakorlás. Sora és Leon összhangja bármit felülmúlt. Szinte bármilyen kis mozdulatból értették, hogy mit mond a másik. Az Angyalok Tánca közben persze mindig improvizáltak, de egyre színesebb előadást mutattak be. Mindenki megcsodálta, milyen szépen dolgozik együtt a Kaleido Színpad két legfényesebb csillaga. Minden tökéletesen ment.
Ám a történet nem ilyen egyszerű. Nincs még itt a végjáték, hogy a szereplők boldogságban és békében éljenek egy csodálatos műsor után. Ennél sokkal bonyolultabb, szomorúbb dolgok történhetnek még a Kaleido Színpadnál. Egy nap, pont a premier napja előtt egy héttel valami történt. Valami, ami az egész előadást romba dönthette volna…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
