1. Fejezet

A kezdetek

-          Szia, Sam! – j�tt oda hozz�m Lora, a bar�tn�m. –Lesz egy nagy buli p�nteken David�k klubj�ban. – ny�jtotta �t a sz�r� lapot. Nem volt valami nagy durran�s, nem hiszem, hogy t�l sokat b�bel�d�tt volna vele. – Mindenkit megh�vott! El k�ne r� menn�nk!

-          Mi�rt is? – k�rdeztem m�g mindig a pap�rt n�zve.

-          Tudod, ha valamit akarsz t�le, akkor ez a buli pont alkalmas lenne r�! – kezdett magyar�zni. – M�rmint, hogy bemutatkozz neki, meg ilyenek.

-          M�r nem az�rt, de hol �lsz te? – raktam el a pap�rt a t�sk�mba. – Tudod, hogy az eg�sz suli h�ly�nek tart engem! Nem hiszen, hogy pont �n vagyok az a szem�ly, akit ott sz�vesen l�tn�nak! K�l�nben is egyszerre ennyi ember m�r t�l sok lenne nekem. Am�gy meg, �rkezik a szerelmed!

-          Hol? Nem l�tom! – k�rdezte f�rk�szve a bar�tj�t Lora.

-          P�r m�sodperc �s megl�tod! – t�rtem vissza a rajzomhoz.

-          Pardon, ott van David! – mondta halkan Lora. – M�r nem az�rt, de neked az j�, hogy epekedsz ut�na? Mi lenne, ha be is pr�b�lkozn�l n�la? Maximum vesz�ten�l egy tusk�t az �letedb�l!

-          Az nem megy olyan k�nnyen, mint ahogy te azt hiszed. – mondtam mik�zben Davidet meg a haverjait lestem. N�ha siker�lt egy-k�t pillant�s�t elkapni, de az fura volt. �reztem, hogy r�lam besz�lnek, csak azt nem tudtam, hogy mit �s ez ideges�tett. �r�ln�k neki, ha n�ha a gondolatokban is tudn�k olvasni. B�r �gy is sok az, ami van!

-          Jaj, ott j�n Brad! T�k j�l n�z ki ma! – kezdett el csorogni Lora a bar�tja l�tt�n. – Egy�bk�nt meg te ne papolj nekem arr�l, hogy ilyen, meg olyan neh�z ez. �lland�an azt mondod, hogy olyan akarsz lenni, mint mindenki m�s:,, norm�lis”.  �s m�gsem teszel �rte szinte soha semmit! Most is teljesen elz�rk�zol mindenkit�l! Akkor mit v�rsz?

-          Tudod, hogy ez nem olyan k�nny�! – emeltem fel a hangom. – �n �r�ln�k neki a legjobban, ha norm�lisan tudn�k besz�lgetni, viselkedni m�sokkal, de nem megy! – mondtam, majd v�ltottam a hangnemen kicsit halkabbra. – Nem tudok mindig uralkodni magamon. Te is tudod, hogy mi volt tavaly!

-          Tudom, ott voltam. – fordult fel�m Lora. – De az�ta sokat tanult�l, er�sebb lett�l �s csiszolt�l az er�d�n. Jobban tudod ir�ny�tani a kepes�geidet!

-          De vannak, olyan �rzelmi l�ketek, amiket nem tudok m�g feldolgozni. – h�ztam fel a l�baimat a padra �s tettem r� a fejem. – �s olyankor megt�rt�nik a baj, mint tavaly is. Azt pedig nem akarom m�g egyszer!

-          Tudom. – rakta a kez�t a v�llamra. – De n�ha meg kell pr�b�lnod a dolgokat, m�sk�l�nben honnan tudn�d, hogy meddig mehetsz? F�lelemben �s elz�rk�zva mindent�l �s mindenkit�l nem �lhetsz �r�kk�!

-          Rendben! – mondtam, imm�r r� n�zve. – Elmegyek veled arra a bulira. De, ha �gy �rzem, hogy vesz�lyes vagyok b�rkire is, akkor lel�pek!

-          Benne vagyok. – mosolyodott el.

-          Szia kincsem! – �llt meg el�tt�nk Brad, majd adott egy cs�kot Lor�nak. – Miben vagy benne?

-          Hogy p�nteken megy�nk David bulij�ra. – mondta fel villanyozva.

-          Sz�val siker�lt r� venni Samet? Gratula! – �lelte �t Lor�t.

-          Na j�, menjetek innen! – ford�tottam el a fejem, mert m�r nem b�rtam. El�g �rezni, ami �ket k�r�lveszi.

-          De negat�v vagy! – mondta g�nyosan Brad.

-          Hagyd m�r! – szidta le Lora. – Majd m�g besz�l�nk Sam! Szia!

-          Sziasztok! – biccentettem nekik.

Lehet az ilyen kirohan�saimat jobban b�rna Brad, ha tudn�, hogy mire vagyok k�pes. B�r az is lehet, hogy ink�bb elmenek�lne, vagy idi�t�nak nyilv�n�tana, akinek s�rg�sen pszichol�gus kell. Mondjuk Lor�nak sem k�nny�, olyan bar�tn�vel, aki �rzi m�sok pillanatnyi lelki �llapot�t, �rzelmeit, szenved�seit stb. Pl�ne ha azt az energi�t rosszra illetve j�ra is tudja ford�tani. Erre k�t �ve j�ttem r�, kiskoromban csak �reztem a dolgokat. Viszont csak az egyiket tudom m�g kezelni. Na, �s melyik az? Persze, hogy a jobb! Mi�rt is lenne k�nnyebb az �letem?

Mondjuk f�leg akkor nem k�nny� Lor�nak, mikor �ppen valamelyik randev�jukr�l cib�lom el, hogy j�jj�n s�rg�sen, mert baj van. De ennek ellen�re m�r m�sf�l �ve boldogok egym�ssal �s �n ennek nagyon �r�l�k. Neki legal�bb van valami mag�n�lete. Ki tudja, mi lenne, ha t�bben is tudn�k, hogy mire vagyok k�pes? Mondjuk, m�g a saj�t any�m sem tudja!

Anno kiskoromban m�g pszichol�gushoz is j�ratott, hogy kider�tse, m�rt ker�l�m az embereket. Illetve, hogy mi�rt z�rk�zom be a pinc�be. Nem sokra mentem vele, any�m nem tudott meg semmit, ink�bb kiakasztottam az orvost. �gyhogy, m�r �vek �ta nem j�rok dili dokihoz. A pinc�t pedig klasszul �talak�tottam egy szob�v�. �gysz�lv�n ez lett a mened�khelyem. Ezt a nevet is viseli. Oda vonulok, ha m�r t�nyleg minden sok. Ott nem �rezni senkit �s semmit.

Becsengettek, �gy elindultam a bej�rathoz. Persze ilyenkor megindul a n�p �s mindenki egyszerre akar be menni az �r�kra. �rdekes, pont ugyan �gy menek�lnek kifel�  az �r�kr�l. Lehet m�r t�l sok volt nekik az eb�dsz�net �s �rdekesebb �r�kra v�gytak, mint p�ld�ul a matek.

-          Rendben �n benne vagyok! �ll a fogad�s! – mondta David a haverjainak mik�zben elhaladt mellettem befel� menet.

A pillant�s�t is r�m vetette az eg�sz banda. Baj lesz, �reztem. Valami rosszra k�sz�lnek! H�lyes�g volt bele menni abba a buliba. Rem�lem, nem ellenem akarnak m�r megint elk�vetni valamit. Mert ha igen, az tuti, hogy most bele nyomom valamelyiknek a k�p�t a falba.

Semmi rosszat nem tettem soha ellen�k. M�gis �gy n�znek r�m, mint valami cs�sz�m�sz�ra. Gyerekkorom �ta ismerem Davidet, m�gis �rad bel�le a gy�l�let �s a megvet�s. Nem merek t�bbet megkock�ztatni, hogy bele l�ssak, mert f�lek, hogy eluralkodna rajtam ez az �rz�s. �s ha ez megt�rt�nik, akkor baj van!