† Hetedik fejezet †

Delia egyáltalán nem értette, mi történt. Olyan jól estek neki a férfi érintései, hogy szinte könyörgött volna azért, hogy még többet kapjon. Még a könnye is kicsordult gyönyörében, a teste pedig megremegett, mikor már lenn járt a legrejtettebb kincsénél. De aztán minden megváltozott. Istenem, valami rosszat tett volna? Hisz Drake egy szempillantás alatt eltávolodott tőle, és ráadásul még bocsánatot is kért. Mért? Olyan zavarodott, rémült és ideges volt...

Utána kell mennie!

Gyorsan berohant a gardróbba, s fölkapott egy bugyit, meg egy melltartót. A gatyával meg a felsővel már nem is foglalkozott, hát még a zoknival! Lerántotta a fogasról a sötét szatén köntöst, és a férfi után rohant.

Drake szobájának ajtaja nyitva volt. Lassan, remegő ujjaival kijebb nyitotta, és a látvány, ami fogadta megdöbbentette. Hangosan felkiáltott.

- Drake! Krisztusom, mit csinálsz?! - lerogyott a férfi mellé, ki homlokát a földre helyezte, miközben még mindig a sarkán ült. Nagy teste reszketett, verejtékcseppek csillogtak végig fehér bőrén és azon az idegen nyelven halkan ám hadarva mormolt valamit. - Drake...?

- Thally... Megsértettelek... Megbántottalak...

- Mi? Nem, nem tettél...

- Nem kértem az engedélyedet... És te még ártatlan vagy!

Ó, hát ez a baj? Hogy szűz?

- Nincs semmi baj... Drake - karjait óvatosan a férfi teste köré fonta, mire az azonnal visszaölelt. Szorosan, erősen. Óvón. Most már biztosra tudta, hogy azok az undorító pletykák, miszerint Drake csak kihasználja a nőket, csak egy átkozottul nagy, kitalált hülyeség. Ha tényleg csak játékszerként játszadozna velük, akkor most nem ölelné át így. Igen, a szíve mélyén érezte, hogy ő egyáltalán nem ilyen. - Css! Gyere... feküdj föl az ágyra - lehelte gyöngéden.

- Nem! - olyan gyorsan engedte el, mintha a lány megrázta volna.

- Drake, kérlek. Az a seb mély, és csúnya... Le kell ápolni, különben elfertőződhet, és akkor...

- Nem érdekel! Menj ki! Nem akarlak látni!

Mi a baja? Annyira kiigazodhatatlan a személyisége. Az egyik pillanatban még öleli magához, a másikban pedig eltaszítja. Delia óvatosan végignézett rajta. A hátát a hideg falnak nyomta, miután dühösen hátrébb vonszolta magát, és a földet nézte. Teste verejtéktől csillogott, haja csapzottan simult arcára. Ajkait szorosan összepréselte. Ágyékát csak egy hosszú, sötét színű gatya takarta el. Mélyeket lélegzett, próbálva megnyugtatni zaklatott testét.

- Drake, könyörgöm! Csak le szeretnélek ápolni. Utána kimegyek. Esküszöm!

Az a csodaszép, gyémántszerű tekintet a szemeibe nézett. A lánynak az az érzése volt, hogy az a fehérkés pillantás a lelkébe is belelát. A vámpír lassan felállt, hátát még mindig a falhoz préselve. Nagyot nyelt, s kikerülve a lányt, bizonytalan lépésekkel az ágy felé indult. Lassan ledőlt rá, fejét a párnára téve.

- Mi van? Most már nem akarsz nővérkét játszani? - kérdezte gúnyosan, keserűen.

Delia azonnal felpattant, s gardrób felé igyekezett.

- Ha jól emlékszem, valahol itt volt az a sárga doboz. Legalábbis Joseph-nek ezt mondtad - emlékezett vissza.

- A polcon - hallotta halk a választ. - Jobbról a másodikon.

A lány, miután megtalálta, sietve visszajött, és feltérdelt a férfi mellé. Kinyitotta a dobozkát, és egy ideig kereste a fertőtlenítőt. Mikor megtalálta, kinyitotta, és az ecsetelőt belemártotta. Ezután a seb környékén három-négy centiméter szélességben óvatosan ecsetelte, viszont vigyázott rá, hogy az eszköz mozgása a sebszélektől kifelé irányuljon. És mindezt gyöngéden, fájdalommentesen csinálta, ugyanis Drake közben meg se mukkant. Bár nem is nagyon tudott volna, hisz a férfi lélegzete elállt. Ajkai elváltak egymástól, ahogy a lányt nézte. A francba, most legszívesebben magára rántaná, és csókolná, ameddig az oxigénje el nem fogyna. A rohadt életbe, mikre gondol? Te egy mocskos alávaló gazember vagy... Egy félvér... Térj már észhez! De azok a lágy, puha kezek...

A lány alaposabban tanulmányozhatta azt a kis kör alakú heget, mely a férfi szíve fölött pihent. A színe halvány lila volt, és a kör köré fekete tintával tetovált betűk pihentek. Igen, most már biztosra tudta, hogy ezek az ősi nyelv írása. Meg akarta érinteni, miután megkérdezte, hogy mit jelent, de jobbnak látta, hogyha inkább nem erőlteti a dolgot. Elvégre, Drake nem egy nagy társalkodó ember... vámpír... akármi!

Miután végzett a seb tisztításával, Delia géz lapokat helyezett a sebre, és apró ragtapaszokkal rögzítette. Nagyot lélegzett, mikor végre befejezte.

- M-mi az? - kérdezte meglepetten.

- A fenébe, te, volnál szíves nem rám nézni azokkal a kiba-... akarom mondani átkozott ártatlan szemeiddel? - morogta, ahogy Delia gyönyörű, hófehér arcára tekintett, melyet most pír borított.

- Elnézést - a lány hipersebességgel elfordította a szemét. Halkan összepakolt, és visszavitte az elsősegély dobozt a helyére. - Jobb? - kérdezte csendesen.

Drake végighúzta a kezét az ellátott seben. Már egyáltalán nem érzett fájdalmat. Aprót biccentett, mire a lány kedvesen elmosolyodott. Lia felállt, és bizonytalan lépésekkel elindult az ajtó felé, de előtte gyorsan visszafordult az őt néző vámpírhoz.

- Kérlek, legközelebb ne csinálj ilyen őrültséget, rendben? - kérte csilingelő hangján, majd megpördült a tengelye körül. Ujjai már a kilincsre fonódtak, mikor hallotta azt a tipikus mély, kissé rekedt hangot:

- Mért pont én? - Delia megmerevedett. - Mért épp engem akarsz?

- Nem tudom. Az ember lánya sokszor nem tud nemet parancsolni az érzéseinek.

- Mi nem illünk össze, értsd már meg, te bolond lány - érezte a férfi leheletét a nyakán végigfutni. Hallotta a lélegzetvételét, az apró zihálását.

- Akármilyen hihetetlen is, de az ellentétek vonzzák egymást, Drake - fordult vele szembe. Arca csak pár centire volt a másikétól. Istenem, meg akarta csókolni, és lassan visszasétálni az ágyhoz... Vagy még az se volt fontos. Neki oly’ mindegy volt, hogy hol csinálják, csak vele legyen ez a lenyűgöző férfi!

- Szánalmas duma - mondta kegyetlenül.

- Nem, csak az igazság.

- Darius sokkal jobban illene hozzád...

- Az isten szerelmére, befejeznétek ezt az idegesítő szöveget? Mert hogy őszinte legyek, átkozottul elegem van belőle! Én vagy belőled iszom, vagy senkiből! - látta, hogy Drake dühösen összevonja a szemöldökét.

- Meg vagy húzatva?

- Nem! - emelte fel a szemét bátran.

- A kurva életbe, nem érted meg, hogy az én vérem nem elég erős, hogy életben tartson téged?

- Mi az? Csak nem félsz, hogy egy ilyen előnytelen külsejű, idegesítő kislányt elveszítesz? - vágta rá.

- Az engem rohadtul nem érdekel... Viszont a szüleidet annál inkább!

- Már mondtam: vagy te, vagy senki!

- Ne legyél erőszakos! - tette a lány kezére a kezét, miután az le akarta nyomni a kilincset. - A francba, mit kellene csinálnom? Szépen döntsem oldalra a fejemet, és mondjam azt neked szélesen vigyorogva, hogy „itt a vénám, nem disznóláb”? Szívó szálat esetleg ne adjak? - kérdezte villanó szemekkel, gunyoros hangnemben. - Normális vagy?!

- Nem tudom, mi történt veled a múltban, ami ennyire eltaszít a kedves érzésektől. De egy biztos, hogy azt biztosra tudom, hogy te nem vagy ilyen zárkózott, tartózkodó, rideg és közömbös. Ez csak egy álarc. És egy álarc mindig el fog kopni. Ugyan ez lesz veled is, Drake. - felelte nyugodtan, csendesen. - Jobbulást - azzal határozottan kirántotta a kezét a férfi kezéből, majd kilépett a szobából.

A napok gyorsan teltek. És ezalatt a pár nap alatt Delia és Drake nem találkozott egymással. A férfi most, mivel este volt, úgy döntött, elmegy az Őrületbe, és holt részegre issza magát.

A rohadt életbe, Delia őt akarja! Ez alatt a két nap alatt egyfolytában csak erre gondolt. És hogy milyen aggódóan tekintett rá, amikor megvágta a mellkasát. Azok a gyöngéd ujjak milyen gondosan, szorgosan és értően látták el a vágott sebet. A lány holnap át fog változni. És ő nem lesz itt, hogy segítsen rajta. Úgy döntött, állig felfegyverkezve elmegy a Testvériség Központjába és egy kicsit támogatja az ott maradtakat a harc terén. Nem is vágyott többre, mint hogy még több vadászttávolítson el az élők sorából. De... Még arra sem képes koncentrálni, mert lelki szemei előtt csak egy zöldesszürke tekintetű lány mosolyog.

Dühösen intett még egyet a pincérnőnek, ki hozta is a következő vodkát. A vámpír nő lemondóan sóhajtott, ahogy kiöntötte az italt. Drake odanyújtotta neki a pénzt, majd egy hajtásra kiitta belőle a folyadékot. Már több mint két órája itt ücsörög, magányosan a gondolataiba merülve. És az az átkozott ital még mindig nem hatott! Pedig ha egy teljes üveget nem fogyasztott el, akkor semennyit se! Tudta, hogy jól bírja az alkoholt, de most az egyszer nagyon, de nagyon szeretne részeg lenni, hogy utána a boldog öntudatlanságba merülve aludjon, amíg ki nem tisztul a feje. Ekkor egy gyöngéd érintést érzett a vállán, mire azonnal megfordult. Azt hitte, Delia van ott, de csalódnia kellett. Egy világoskék számpárba pillantott.

- Mit akarsz, Masa?

- Csak nem egy nő miatt ücsörögsz itt ennyire magadba zárkózva, az ital társasága mellett, Drake? - ült le mellé a prosti.

- Nincs semmi közöd, hogy mért vagyok itt. Részeg akarok lenni, ennyi. Egy kis kikapcsolódás nekem is jár, nem igaz? - morogta, mielőtt ismét a pohár fenekére tekintett volna.

Masának rövidre nyírt, szőke haja volt, és mint kiderült, világoskék szeme. A lány magas volt, nagy mellű, és egy kicsit teltebb, mint Delia. A fenébe, már megint Delia! Drake magában káromkodva, ismét intett a pincérnőnek, mielőtt visszafordult az ember nőhöz. Ahogy jobban végigmérte, látta, hogy fekete, hosszú bőr nadrágot és egy ugyan olyan anyagú felsőt viselt, mely csak a mellét takarta el. Erősen ki volt sminkelve, bár melyik kurva nem, aki itt dolgozik? A lánynak egy piercingje volt a szemöldökében, meg a nyelvében is. Eléggé vadnak és bevállalós csajnak látszott.

- Nem akarod, hogy enyhítsek rajtad, Drake? Olyan magányosnak és szomorúnak tűnsz - simított végig a férfi vállán nyomatékosan.

- Nem vagyok magányos. Itt van a jó öreg vodka. Néha jobb társaság, mint egy kurva.

- Biztos vagy benne? Ma még nem volt partnerem. Te lennél az első ezen az estén - mosolyodott el kéjesen. - És a múlt kori kis kalandunk nem volt semmi, igaz? - nevetett fel. - Veled még ingyen is megtenném, kedves.

- Tényleg? Akkor mit szólnál ahhoz, hogyha elhúznád innen a csíkot, mert most kibaszottul nincs kedvem, hogy megkeféljelek. Eléggé világosan fogalmaztam, vagy írásba is foglaljam?! - dörögte.

- D-Drake...?

- Nincs névnapom, úgyhogy ne ismételgesd már állandóan a nevemet! - állt fel, ahogy kivett a zsebéből egy százdollárost, majd unottan letette az asztalra. - További szép estét kívánok - mondta, majd viharkabátját magára öltve kilépett a szórakozóhelyből.

Hazamegy, összepakol és elmegy innen. Nem akar Deliával találkozni. Nem akar egy házban vele lenni! Igen. Eltűnik a lány életéből, és talán meg is kérhetné valamelyik nagyhatalmú sznob idiótát, hogy törölje ki a lány emlékeit a fejéből. Talán úgy könnyebb lesz elfelejteni, és talán ismét visszakapja a régi énjét. Végül is, mit vesztene? Egy próbát biztosan megér...

Láthatatlanná vált, és nem sokkal később Khartolen rezidenciájának az udvarán bukkant fel.

Az idő hajnali három körül járhatott. A lány izzadtan és nyöszörögve forgolódott álmában. Az ágyneműje gyűrött volt, a párnák szanaszét hevertek a földön. Delia teste forró volt, emiatt már rég lerúgta magáról a takarót. Ijedten, egy nagyot nyögve ült fel. Szemei kipattantak, és csak homályosan látott a gyertyák által világított szobában. Pupillái kitágultak. Szédült, a feje úgy fájt, mintha egy baltát vágtak volna belé. A szemei égtek, a fogai érzékenyek lettek mind a hidegre, mind a melegre, így mikor levegőt vett, azok is rettenetesen fájtak. Úgy érezte, a csontjai szilánkokra törtek, újra és újra. A bőre bizsergett. A tüdeje összepréselődött, a gyomra ökölnyi nagyságúra csökkent. Ja, és társult még hozzá a gyomorgörcs is. A torka kiszáradt. Körülbelül annyira, mintha két teljes napig csak homokot evett volna. És valamit kívánt... Valami éltető, finom folyadékot... Karmazsinvörös vért...

Valaki segítsen rajta! Ez egy rossz rém álom, amiből nincs menekvés. Egyedül biztosan nem... A tudat, hogy ő most meg fog halni, egy hatalmas ordítást csalt ki belőle.

Már alig volt az eszméleténél.

Hallotta, hogy az ajtó kinyílik. Távolról érzékelte, hogy érthetetlenül beszélnek, és egyre többen és többen jönnek be hozzá. Többször is a nevét mondták, majd valaki hozzá ért. Jéghideg a keze! Ellökte magától, s megmarkolta az egyik párnát, amit bár ne tett volna, mert éles fájdalom nyilallt az ujjaiba.

- Delia! - a hangja ismerős volt.

- D... Da... rius... - dadogta.

Mért van itt ennyire hideg? Valaki takarja be! Vegyék fel a fűtést! Olyan érzése volt, mintha az Északi-sarkon lenne és az öltözéke csak egy bikiniből állna. A teste kezdett lehűlni, és kékes árnyalatot felvenni. Fogai összekoccantak, vékony alkata pedig remegni kezdett.

- F... Fá-fázom...

Furcsa dolgot tapasztalt a szájában. Két, hegyes dolog nőtt a szemfoga helyére. Mi a...? Kitátotta a száját.

- Megkezdődött... az átváltozás megkezdődött! - hallotta Darius elhaló hangját.