6. Fejezet

A Vasorr akciócsoport bevetésen – avagy hogyan űzzünk banyát a háztól!

Sarah szemszögéből:

Szerencsém van, Derek és Thomas bátyám elhúznak két hét nyári gyakorlatra. A jó isten áldja meg a felsőoktatás kitalálóját. Így végre hazamehetek, és nem kell lapos kúszásban és inkognitóban közlekednem. Szeretek Martha néninél lenni, de ez a kényszerpihenő már kezd az agyamra menni. Hát nem épp leányálom az üldözöttek élete. A családom is csak annyit tud rólam, hogy élek még.

Vasárnap végre elhúznak Thomasék jó messze. Hazaköltözöm. Birtokba veszem a szobámat. Egyszer csak csörög a telefon, Susie hív, hangja kétségbeesett.
- Jaj Sarah! Nagy baj van.
- Csak nem történt valami szörnyűség? – kérdezem aggódva.
- Attól még rosszabb – sóhajtja a telefonba. – Megjött Agatha néni, anya nagynénje. Most mi a fenét tegyek? Tudod milyen!
- Nyugi! Gyere át, megbeszélünk mindent, és kitalálunk valamit – válaszolom, és leteszem a telefont.

Néhány információ az öreglányról, annak, aki még nem ismerné:
Képzeljetek el egy 78 éves nyanyát. Fehér haj, kissé már kopasz, aszott bőr, kigúvadt szem (biztos a sok kukkolástól). Nyolc dioptriás szemüveg, amitől úgy néz ki a feje, mint a Bolygóközi invázió című film Főcsótánya. Olyan a füle, mint a macskáé, mindent hall, és nem lehet előtte semmit titokban tartani. Parancsoló természet, utál mindenkit, saját magán kívül. Mindenkinek beszól, mindenkit megkritizál, és mindenkit lenéz. Mindezek megkoronázására olyan szagot áraszt, hogyha beleesne az óceánba, a cápák rászoknának a lucernára. Na, röviden így fest a banya, aki szerintem a Vasorrú Bába rejnkarnációja, csak most nincs vas orra. Szóval ez a rettenet fészkelte be magát Susie barátnőmékhez. Itt banyaűző akcióra lesz szükség.

Megérkezik Susie. Látszik rajta, hogy már most ki van borulva.
- Na, mi van - vonom fel a szemöldököm.
- Ezt a vén dögöt nem lehet kibírni. Elkezdi nekem, hogy, hogyan lehet ilyen fejem. Csináljak valamit a hajammal. Kezdjek el tornászni, mert lóg a seggem. Csontos a bokám – hadarja el egy levegővétellel.
- Mit szeretnél? – érdeklődöm, pedig tudom a választ.
- El kéne üldözni, minél előbb, mert én nem bírok ki vele három hetet. Már anyáék is tiszta idegek, pedig még csak tegnap jött.
- Oké, akkor elindítjuk a Vasorr akciót! Általános vagy drasztikus módszerrel kezdjünk?
- Szerintem egyből vessük be a durvább programot – gondolkozik hangosan Susie. – Minél előbb elhúz a sunyiba annál jobb.
- Jó! Először el kell intézni, hogy nálatok alhassak. Mindjárt jövök! – ugrok fel az ágyamról.

Kirohanok az ajtón. Jó sokat rinyálok anyámnak, mire kötélnek áll. De csak szerdáig kapok kimenőt. Visszaszáguldozom a szobámba, boldogan közlöm Susieval, hogy minden oké, mehetek. Összeszedem a cuccaim, és egyéb ingóságaim, úgymint: fingó párna, művér, smink készlet, Gerzson az összecsukható csontváz és még egypár apróság.
Elindulunk Susiékhoz, természetesen robogóval. Nincs kedvem gyalogolni. Megérkezünk.

Susie húga és kisöccse kinn játszik a ház előtt. Mikor meglátnak bennünket, szédült sebességgel rohannak felénk.
- Végre itt vagytok! – kiált fel Phoebe, Susie húga.
- Ezt az aszalt múmiát nem bírjuk tovább! – fakad ki Dylan, Susie kisöccse. – Kiüldözött minket a házból, mert ő nem bírja a gyerekzsivajt, neki nyugalomra van szüksége.
- Akkor mennyjen a TEMETŐBE ott nyugalom van! – felelem. – Ha csendet akar, akkor tőlünk azt nem fogja megkapni. Srácok rátok is szükség van. A Vasorr akció ezennel hivatalosan kezdetét veszi.

A gyerekek hangos ujjongással fogadják a hírt. Kinyílik az ajtó, és én meg nem tudom mondani mi áll velem szemben. Szent ég! E nyanya és az emberiség között lévő hasonlóság csak a véletlen műve. Még rondább, mint amennyire én emlékszem.
- Mi ez a ricsaj idekinn? Nem tudok tőletek pihenni! – Ekkor rám téved a tekintete. – Hát te mi vagy?
- Ember, már 17 éve! – mondom neki, a többiek halkan kuncognak.
- Kinek a lány vagy? – faggat tovább.
- Anyám és apám lánya. Tudja. Egy nő és egy férfi kapcsolatából – válaszolom rettentő nyugalommal.
- Ugye tudod, hogy szemtelen vagy? – kalimpál a kezével.
- Én? - mutatok magamra. – Dehogy vagyok szemtelen. Nézze csak! – Bökök a szemeimre –Kettő is van. Sőt négy, mert szemüveges vagyok.

Erre nem válaszol semmit, dühösen megfordul és bevágja maga után a bejárati ajtót. Mi kinn az udvaron fuldoklunk a nevetéstől. Jól kezdődik ez az akciónk is.

A hátsó ajtón megyünk be, lepakolok Susie szobájában és elkezdjük a haditervet megbeszélni. Ebédelni hívnak minket. Akkor kezdődik az akciónk első felvonása.
Dylan a legkisebb, így ő mászik be az ebédlő asztal alá, és teszi fel a fingó párnát Agatha néni székére, a másik alá.
Mindenki elfoglalja a helyét, leülünk. Ekkor Agatha néni felől egy hangos puki hallatszik. A néni feje tűzvörös színt ölt, akárhányszor megmozdul, annyiszor egy ki pukkanás jön Agatha feneke felől. Mi persze röhögünk rajta.
Dylan meg, jó hangosan meg is jegyezi:
- Basszuskulcs! Ez olyan büdös, hogy még a görény is szkafander ruhába beöltözve kérné el a receptet.
A néni nem bírja cérnával, felugrik a székről, és kirohan az ebédlőből. De még zaklatott arccal hátraszól:
- A szobámba eszek ezentúl.

Heather néni és Patrick bácsi csak a fejüket rázzák, de nem szólnak egy rossz szót sem. Látszik rajtuk, hogy csak nagyon nehezen tudják visszatartani a nevetésüket.
Mi meg vigyorogva állapítjuk meg, hogy az első felvonás közönségsiker volt. Kaja után mindenki megy a maga dolgára. Furcsa az öreglányt egész délután nem láttuk, nem mintha hiányozna.

Este megbeszéljük a második fordulót. Most Phoebe lép akcióba. Előástunk valahonnét egy szakadt régi hálóinget, ráadjuk. Susieval ketten kisminkeljük, szép kis élő hulla lett belőle. A mellkasából, pedig egy kés „áll” ki. Persze jól meglocsoltuk művérrel.
Megvárjuk, amíg a szülők nyugovóra térnek. Nekünk is aludni kéne, de mi most kezdünk éjszakai élete élni. Végre Agatha néni szobájában is leoltódik a villany.
Ekkor kezdetét veszi a második felvonás:
Phoebe besettenkedik a nyanya szobájába és elkezd zörögni, én az ajtó mögé lopakodok, elkezdem a lámpát kapcsolgatni. Nyanya pajtás már ettől berezel, de meglátja Phoebe-t és, még jobban lesápad, megmukkanni nem bír, annyira retteg. Phoebe vérszemet kap, és síri hangon elkezd dumálni:
- Agatha! A Pokolra jutsz! Megöltél! Ezért én is elveszem a te életed! De előbb még szenvedni fogsz! Hamarosan eljövök érted!

A lámpa tovább villódzik, a néninek nem bírják az idegei, visítozni kezd, de olyan hangerővel, hogy biztos halláskárosult leszek. Na, ideje lelépni. Leoltjuk a lámpát, mindenki a szobájába rohan, be az ágyba. Épp, hogy nem bukunk le. Nyílik az ajtó, és a szülők néznek be hozzánk, csak utána mennek a még mindig visítozó múmiához.

Mivel az ajtó nyitva marad, tisztán halljuk mit mond Agatha, Heather néninek:
- Itt volt! Hát nem érted! Phoebe halott! És el fog jönni értem!
- Na, de nénikém! Most voltam a gyerekeknél, már rég alszanak, nincs semmi bajuk.
- Hát nem hiszel nekem! – hisztériázik a banya.
- Jól van nénikém! Most nyugodj meg! Aludj tovább, nem lesz baj! – csukja be maga után az ajtót Heather néni. Patrick bácsi, pedig csak ennyit mond:
- Drágám, azt hiszem a nagynénédnek elment az esze. Vagy valami az agyára ment.
Nem valami, hanem valakik, név szerint: Phoebe, Dylan, Susie, és Sarah.

Másnap a nyanya úgy néz ki, mint egy kupac lócitrom. Nyúzott képe van, látszik, hogy nem sokat aludt az éjjel. Hála nekünk a második felvonást is teljes siker övezi. Sajnos ragyafalván nem tudják, hogy a Vasorr ellenes brigáddal nem szabad ujjat húzni.

Susie szülei délelőtt elmennek be a városba, így miénk az egész ház, Susieval lemegyünk a konyhába főzni, ez az egy házimunka, amit mindkettőnk szeret csinálni. Közben a zene teljes hangerővel szól. Így a néni hiába próbálja az éjjel elmulasztott alvási órákat pótolni, nos nem tudja. Hiába rikácsol, hogy halkítsuk le ezt a borzalmat, mi nem vagyunk hajlandóak. Sőt, puszta kicseszésből beteszem a kedvenc számomat: Nickelback – Animals. Ettől annyira kiborul, hogy elmegy. Mi nem is vesszük észre, Dylan rohan be:
- Lányok! Ms. Vasorr lelépett.

Bánatunkra csak a közeli parkba ment sétálni, de legalább nem rontja a levegőt. Kajára hazajön, majd eltűnik a szobájába, egészen estig nem is látjuk. Akkor is csak panaszkodni jön elő. Mi persze tagadunk, hogy nem tettünk semmi rosszat, a szülök, nem tudják, hogy kinek higgyenek, a tegnap éjjeli akciója után a nyanyának egyre kevésbé hisznek.

Elérkezik az éjfél, dörög, villámlik, mi meg örülünk a viharnak, mint majom a farkának. Csúcs, még jobb lesz az összhatás.
Gerzsont – a csontvázamat - felöltöztetjük kaszásnak, még Susie egy papír kaszát is rajzol. Phoebe felveszi a tegnapi hálóinget és így megyünk banyaüldözésre. Kinn a teraszon minden vizes, de ez minket nem zavar. Nagy nehezen kicipelem Gerzsont is, Agatha szobájának nyitott ajtajához. Elkezdődik a harmadik egyben utolsó felvonás. Kísérteties hangon szólalunk meg Phoebevel, (én Gerzson mögött állok, és azt mozgatom, a többiek körülöttünk fehér lepedőben ugrálnak):
- Agatha! Újra itt vagyok! – nyekergi Phoebe. – Elhoztam a Kaszást is.
- Agatha! Lejárt az időd! – szólalok meg. – Elég gonoszságot tettél már életedben. Ezért elviszlek a pokolba.

Ekkor egy villám hasít végig az égen és megvilágítja furcsa alakunkat. Drága nénikénk nem bírja tovább, torkaszakadtából elkezd üvölteni, ekkor dörren meg az ég is, én meg ijedtemben majdnem leesek a teraszról. Jobb lesz, gyorsan elhúzni a csíkot, mert lebukás veszélye fenyeget. Már csak Susie szobájába tudunk bemenekülni, mert a lépcsőn felhangzik Dylan szülei lábának dobogása. Nem baj, ha egy szobában vagyunk, majd azt hiszik, hogy félünk a vihartól.

Heather néni hiába próbálja csillapítani nyanya pajtást, nem megy neki. Csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor megígérik neki, hogy nem hagyják magára az éjszaka további részén.

Kedd reggel látjuk, hogy több bőrönd fekszik az előszobában. Na, tudja valaki, hogy kié? Hát persze, hogy Agatha nénié. Reggeli után Patrick bácsi kiviszi a vasútállomásra. Mi mosolyogva intünk neki Pá-pát. Búcsúajándékképp kap mindegyik bőröndjébe egy adag szárított Tigi szart.
A Vasorr ellenes Brigád, sikerrel zárta a harmadik felvonást is. Szerintünk nem mostanában látogat el újra: Hőn szeretett Agatha nénink.