† Kilencedik fejezet †

Halk hangra lett figyelmes. Valami z�rg�sszer�re. Szemei el�sz�r megrebbentek, majd lassan kinyit�dtak. A szob�ban s�t�t volt, �s erre m�g az is r�tett, hogy az ablakon leh�z�dtak a red�ny�k. A gyerty�k nem �gtek, a l�mp�k nem vil�g�tottak. M�gis, Delia l�t�sa olyan t�k�letes volt, mintha nappal kinn j�rk�lna az egyik keresztez�d�sn�l. B�r igaz, a sz�nek nem val�sak voltak, hanem fekete-feh�rek. Olyasmi volt, mintha egy r�gi mozit, vagy egy k�pet n�zne.

Az �j v�mp�r �rz�kei bekapcsoltak.

P�rat pislogott, �s oldalra ford�totta a fej�t. A tekintet�ben apr� f�jdalmat, s hi�ny�rzetet lehetett felfedezni. Drake nem volt mellette. Tal�n a f�rd�ben van? Nem, ott sem volt, mivel a l�mpa nem �gett. Akkor valami k�zbej�hetett, �s el kellett mennie. Lehet, valamilyen gy�l�sf�les�gen van. Vagy... Nem sokat t�r�d�tt vele. Visszad�lt a p�rn�kra.

�, Istenem, a tegnapi �jszaka! A f�rfi elk�peszt�en csod�latos volt, �s olyan gyeng�den �s �vatosan b�nt vele, hogy egyszer�en k�ptelen volt szavakkal le�rni. �s a v�g�n, mikor a karjaiba vonta, s �gy aludt el... Olyan �lomszer� volt az eg�sz. Oldalra ford�totta a fej�t, �s az �jjeliszekr�nyre pillantott. Kilenc �ra harminckett�.

Ler�gta mag�r�l a takar�t. Megpr�b�lt kikecmeregni, de a j�r�s m�g egyel�re nehez�re esett. �gy �rezte mag�t, mint egy s�lyos aut� baleset t�l�l�je. A feje egy picit f�jt, �s rettent�en �hes volt. Nagyot szippantott. Palacsinta szag�t �rezte. Te j� �g, palacsinta reggelire! Nem is biztos, hogy palacsinta... omlett... vagy... fah�jas csiga? Nem... �rzett m�g valami lekv�r szagot is. Barack? Eper? Jaj, az eper a kedvence!

Nem is t�r�d�tt sokat az �lt�zk�d�ssel, csak egy selyem k�nt�st h�zott mag�ra. Beleb�jt puha papucs�ba, �s gyorsan kisietett. V�laszthatta volna, hogy a k�nnyebbik �ton megy, de nem. T�l makacs volt, �s l�tni akarta Drake-et. Ez�rt elindult a keleti sz�rnyba, a v�mp�r szob�j�hoz. Halkan bekopogott, majd meg sem v�rva a v�laszt, benyitott. A szob�ban s�t�t volt. A hatalmas baldachinos �gy �rintetlen�l �lldog�lt az ajt�val szemben. A f�rd�szob�b�l pedig semmilyen hang nem hallatsz�dott.

Hm, tal�n reggelizik.

Kicsit s�nt�tva, a falhoz t�maszkodva rakosgatta egym�s ut�n a l�bait. Mikor el�rkezett a l�pcs�h�z, szorosan megmarkolta a korl�tot �s neh�zkesen l�pdelt le a m�rv�ny l�pcs�n. Mikor le�rt, lassan �tv�gott az el�szob�n s bel�pett egy k�tsz�rny� bronz ajt�n. Ut�na az �tkez�be sietett.

- Delia!

Drake ott sem volt. Hol a fen�be lehet? L�tni akarta, legal�bb egyszer a mai nap folyam�n... Nem tudta m�rt, de valami furcsa �rt �rzett a sz�v�ben. Egy kicsit massz�rozni kezdte a mellkas�t, h�tha enyh�ti a f�jdalm�t.

- Ade! - mosolygott a n�re.

- Hogy vagy, kedvesem?

- Kicsit furcs�n, de... hat�rozottan j�l - n�zett r�, miut�n v�gigpillantott az �sszes jelenlev�n.

Khar elismer�en mosolygott az asztalf�n �lve, reggeli�t eszegetve. W �pp’ akkor �llt fel, hogy vegyen m�g egy pir�t�st. Rhod az asztal legv�g�n �lt laptopja t�rsas�g�val. M�lyk�k tekintet�t a g�p k�perny�j�re meresztette, mialatt egy szendvicset csomagolt ki.

Darius... te j� �g... a f�rfi tekintete �resen csillogott, a t�ny�rj�ban l�v� sal�t�t pedig csak kedvtelen�l turk�lta. B�re p�r �rnyalattal halv�nyabb lett, ajkai kisz�radtak, szemei alatt fekete karik�k d�szelegtek. Sz�rny� l�tv�ny volt. Nem is az az �letvid�m, szeretetteljes, kedves, gy�ny�r� v�mp�r �lt ott, hanem egy megt�rt, halott szem�ly. �s... �s ez mind miatta!

Delia kiker�lte Adelaid�t, s miut�n kih�zta a f�rfi melletti l�v� sz�ket, r��lt. Darius r�emelte �lettelen, barna pillant�s�t. P�r percig csak n�zte �t, majd nagy nehezen kib�kte:

- Darius... �n... annyira sajn�lom!

„Megkarcoltam a csukl�mat, csak az�rt, hogy �rezze a v�r szag�t, �s hogy igyon! Felk�n�ltam neki a nyakamat is, az se j�tt be! Most pr�b�ltam sz�jon �t adni, de egyszer�en nem fogadja el!”

- Nincs semmi gond - milyen m�ly, halk s rekedt a hangja.

Mag�ba er�szakolt egy �jabb falatot. P�r percig csendesen r�gcs�lta, majd lenyelte. A francba, ez a l�ny megr�vid�ti az �let�t! Ezt nem fogja kib�rni...

Azt�n valami furcsa bizserg�st �rzett. J�les�, melenget� bizserg�st. Delia... meg�lelte. Azt a gy�ny�rt, amit akkor �rzett, k�ptelen volt elmondani. V�kony, kecses ujjai meztelen fels�test�re simultak. Hossz�, �js�t�t haja csiklandozta a v�ll�t. �s... valami hideg cseppeket �rzett v�gigfolyni a karj�n. Beleszippantott a leveg�be. Es� illat. S�r... Delia s�r...

- Delia? - fordult fel�.

A l�ny - mivel Dariuson nem volt fels� - l�thatta, hogy a k�t mell izma k�z� egy mesesz�p r�zsa van tetov�lva. A f�bb sz�nei a v�r�s �s a narancss�rga. Egy igazi mester munka volt. A bal mell�n neki is volt egy lil�s �rnyalat�, k�r alak� seb, mely k�r� az �si nyelven �rt�k r� esk�je szavait. A nyak�ban egy vasl�nc l�gott, aminek a v�g�n egy v�rv�r�s csepp csillogott.

- �n... annyira sajn�lom. Nagyon j�l tudom, hogy megb�ntottalak, ami�rt nem fogadtalak, el, de k�rlek, bocs�ss meg...

- Nalla, nincs semmi gond. Nem haragszom r�d. Ne s�rj, k�rlek - sim�tott le egy k�nnycseppet.

Mivel nem b�rta meg�llni, hossz� ujjait v�gigh�zta az arc�n. Istenem, milyen puha... Legsz�vesebben most lehajolt volna, hogy ajkaikat egym�sra illessze, de tudta, hogy ezzel eltasz�tan� mag�t�l. �s azt soha nem bocs�totta volna meg mag�nak. Mikor Delia m�g szorosabban �lelte mag�hoz, esk�dni mert volna, hogy a sz�ve dobog�sa egy pillanat erej�ig meg�llt. �, a rohadt �letbe... a rohadt... �letbe... szerette ezt a l�nyt! Szerelmes volt bel� att�l a perct�l fogva, hogy megpillantotta �jultan Drake karjai k�zt. De tudta, hogy soha nem lehet az �v�, mivel a l�ny m�r elk�telezte mag�t. �vatosan simogatta a h�t�t, ezzel megpr�b�lva megnyugtatni. B�rcsak mag�t is siker�lne leh�tenie...

- Sajn�lom...

- Delia - susogta. - Megbocs�jtok. T�nyleg, minden rendben, ok�? - pillantott a z�ldes tekintetbe. Milyen furcsa... most alig l�t benne sz�rke �rnyalatot.

Apr�t b�lintott, ezzel igent mondva, b�r Darius egy kicsit fesz�lten �rezte mag�t, elv�gre a l�ny karjait m�g mindig a h�t�n �rezte. Azt�n megt�rt a var�zs; Delia elengedte �t.

A fiatal v�mp�r n� az �res t�ny�rj�ra meredt s egy pillanatig elgondolkodott. Mindenki �t figyelte. P�r percig m�lyen mag�ba z�rk�zva elm�lkedett a j�v�j�r�l. Majd m�ly l�legzetet vett �s halv�nyan elmosolyodott, mikor esz�be jutott egy igen fontos dolog.

- Szeretn�k tal�lkozni a sz�leimmel.

Inger�lten r�gta be az ajt�t, mire a z�r engedelmesen kiny�lt el�tte. Viharkab�tj�t ledobta a bej�rat mellett hever� sz�kre, a t�bbi cucc�t pedig valamelyik sarokba. Gondolataival becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s kulcsra is z�rta. Gyors l�p�sekkel az �gy�hoz sietett s lev�gta mag�t r�.

A kurva �letbe!

Rettenetesen d�h�s volt mindenkire. Egyszer�en akkora harag lepte el az eg�sz �nj�t, hogy azt le se lehet �rni. El�sz�r is kezdj�k az elej�vel: hajnal el�tt �rt ide a Testv�ris�g K�zpontj�ba, ahol volt egy kellemes vit�ja Anzelmmel. A v�mp�r a legoptimist�bb, legtiszt�bb gondolkod�s�, legokosabb �s legk�z�mb�sebb tagja a Testv�ris�gnek. Tal�n pont emiatt lett a f� vez�r. A kir�ly egyik bizalmasa, �s tulajdonk�ppen a legjobb bar�tja. A francba, Anzelmnek a beceneve ak�r lehetne a „fels�fok” sz�cska is. Mindenben � volt az isten. Azt�n, mivel most ennek a csoportnak a tagja, v�gig kellett �lni egy b� k�t �r�s megbesz�l�st, ami k�r�lbel�l arr�l sz�lt, hogy mikor, hova �s kivel fognak kimenni, hogy vad�szokat �ljenek. �gy be is osztott�k Heliodor mell�, kit hogy enyh�n fogalmazzunk, nem nagyon sz�vlelt. Ez �gy nem lesz j�... Nagyon, de nagyon nem lesz j�!

Oldal�ra fordult, �s a falon pihen� festm�nyt kezdte el vizslatni.

Deli�ra gondolt. Istenem, a l�ny olyan gy�ny�r� volt, mikor alatta verg�d�tt a v�gy hev�t�l! �vatosan v�gigh�zta a nyak�n az ujjait. A k�t kis lyuk m�g mindig ott vir�tott, mivel Drake direkt lelass�totta a gy�gy�t�si folyamatot, hogy m�g tov�bb l�thassa az iv�s bizony�t�k�t. Megborzongott, mikor �jra �t�lte. Ha nem lenne ennyire gy�va, akkor tal�n m�g mindig mellette fek�dhetne. �s tal�n etethetn�. Igen... Delia lehet, hogy megengedn� neki. �s ki tudja? Megint mag��v� tehetn�, de most sokkal de sokkal szenved�lyesebben. Hagyn�, hogy a l�ny is k�nyeztesse �t. Eg�sz nap az �gyban fek�dn�nek, �s � csak bec�zgetn�, cs�kolgatn�... szeretn�...

Kipattantak a szemei, mivel mindezt el is k�pzelte. Hi�ba, � elment. Kil�pett az �let�b�l �s tal�n a k�vetkez� sz�z esztend�ben h�romszor, ha fognak tal�lkozni. Egy h�lye gazember vagyok, morogta. De ez ellen nem tehet semmit. A sz�rmaz�s�t k�ptelen letagadni... �s ki hallott m�r olyat, hogy egy f�lv�r meg egy k�kv�r sz�lait �sszek�tik? Ugyan m�r, ez nem a Hamupip�ke-sztori...

Idegesen a haj�ba t�rt, majd f�lpattant �s l�thatatlann� v�lt.

A sz�ve a tork�ban dobogott, mialatt fesz�lten s�t�lt fel-al� a szob�j�ban. Este volt m�r, �s az �ra �pp’ most �t�tt f�l hatot. Khartolen besz�lt az egyik kir�lyi �gyint�z�vel, �gy Delia k�t �r�val ezel�tt tudta meg, hogy az apja minden programj�t lemondta, csakhogy tal�lkozhasson vele. Teh�t f�l �ra, �s tal�lkozik az �desapj�val. Tal�n az �desanyj�val is. Idegesen t�rdelte az ujjait. Vajon milyenek lehetnek?

M�r vagy tizen�t perce teljes m�rt�kben k�sz volt. Megf�rd�tt, a szok�sos olajokkal bekente a test�t. Haj�t megmosta, kif�s�lte, �gy szinte t� egyenes volt. Adelaida egy gy�ny�r� copfba fogta fel. A kiv�teles alkalom miatt ki is sminkelte mag�t, �gy arca m�g szebb �s sug�rz�bb lett. �s a ruh�ja!

Egybe r�szes volt. Hossz�, f�ldig �r�. A sz�ne csod�latos ez�st�s-feh�res sz�nben pomp�zott. A v�ll�t egy selyem anyag takarta el, mely a ruha derek�t�l indult �s a jobb melle felett takarta el. A m�sik szabad volt. L�b�ra egy enyh�n magas sark� cip�t h�zott. Ism�t megfordult, �gy az ember magass�gnyi t�k�rbe l�thatta eg�sz l�ny�t. Alig ismert mag�ra. Az az alacsony, semmirekell�, szerencs�tlen l�ny m�r meghalt, tegnap hajnalban, mikor �tv�ltozott.  Minimum �gy n�zett ki, mint egy huszonharmadik �let�v�t bet�lt�tt k�sz n�, pedig csak tizennyolc �ves. Oldalra fordult, hogy alaposabban szem�gyre vegye b�jait. Melle hat�rozottan nagyobb lett, �s a feneke is form�sabb, ahogy a combjai is. A haja p�r centit n�tt, �s � is k�r�lbel�l t�z centim�terrel lett magasabb. �gy n�zett ki, mint egy fot�modell.

T�z perc.

Drake... A f�rfi m�g mindig nem volt itt. De � l�tni akarta! L�tni... akarta! Le�lt az �gy sz�l�re, arc�t a kezeibe temette. Hol lehet? Vajon j�l van? �, Istenem...

- Delia? - l�pett be Adelaida. - J�ssz, kedvesem?

A l�ny azonnal felpattant a hely�r�l, s apr�t b�lintott.

- Nem kell idegesnek lenned. - mosolyodott el. - Gy�ny�r� vagy.

A kast�ly egyszer�en mesesz�p volt. Szavakkal szinte el sem lehetett mondani. Nagyvonal�s�ga, gazdags�ga az �p�ttet� hatalm�t, m�velts�g�t, �zl�s�t hirdeti.

A kert, ahogy minden m�s, csod�latos volt. Miut�n bel�pett a hatalmas kov�csoltvas kapun, szeme el� egy gondozott, �ri�si park t�rult, �gy�sokkal, ny�rt bokrokkal, szobrokkal, illetve sz�k�kutakkal d�sz�tve. A hossz� homlokzatb�l el�reugrottak egyes falszakaszok, a rizalitok. A tervez� �gy ker�lte el a b�nt�an egyhang� �sszk�pet. Legink�bb �n�ll�, csak laz�n �sszef�z�tt t�mb�k, pavilonok, bels� udvarok alkott�k az egy�ttest �s az elt�r� szintmagass�gok a k�l�nb�z� tet� form�k, a szakaszonk�nt m�s-m�s form�j� tagol� elemek v�ltozatos, a k�z�pr�sz fel� egyre fokoz�d� hat�st eredm�nyeztek.

Adelaida gyeng�den �t�lelte, �s elindultak felfel� a hatalmas l�pcs�fokokon. Az ajt� azonnal kiny�lt el�tt�k. Az el�t�r gazdagon d�sz�tett volt. A l�pcs�h�z a kast�ly egyik legd�szesebb, legnagyobb tere, tudta meg k�s�bb. D�szes volt, monument�lis �s gy�ny�r�. H�rom hatalmas bolt�v k�z�l lehetett v�lasztani. Mind a h�rom k�r�l kagyl�- �s csiga mot�vumokat l�thattak. Delia felpillantott. A mennyezetet eszm�letlen�l sz�p festm�ny d�sz�tette, melyen f�k�nt angyalok, felh�k �s csodasz�p l�nyok mosolyogtak.

N�h�ny rendk�v�l kedves szolga l�pett oda mell�j�k s mindannyian egyes�vel meghajoltak.

- �rn�nk - hajolt meg egy fiatalnak t�n� l�ny. A szolg�k k�nyelmes �lt�z�k�t viselte, term�szetes, arany haj�t egy k�nnyed kontyba fogta fel. Sz�ja szeglet�ben egy mosoly bujk�lt meg, ez�ltal szemfoga kil�tsz�dott. Lia viszonozta a mosolyt. - Annyira �r�l�nk, hogy l�thatjuk - hangj�ban v�gtelen nagy rajong�s �s �h�tat �rz�d�tt.

- �, h�t �n... - halkan felnevetett. - Istenem, alig tudok valamit kiny�gni! - pirult el.

- Merre tal�ljuk Rodiont? - k�rdezte kedvesen Adelaida, ahogy �t�lelte szerelm�t.

- Rodion urat? - pillantott fel zaf�rk�k szemeivel a l�ny. - A nappaliban - felelte. - K�rj�k, k�vessenek benn�nket. - mutatott a jobb oldalt l�v� bolt�vre.

Delia hevesen dobog� sz�vvel l�pdelt a szolga ut�n. Krisztusom, p�r perc �s tal�lkozik az �desapj�val. J�l van, nyugi. M�ly leveg�. V�gighaladtak egy folyos�szer�, elny�l� gal�ri�ban. A falakat h�res fest�k �ltal k�sz�tett, �ri�si k�pek d�sz�tett�k. Jobb oldal�n hatalmas ablakok ny�jt�ztak. T�loldalukon oszlopok �lldog�ltak. Az m�g�tt pedig a kert. B�r s�t�t volt, az�rt kivil�g�tott�k. Igazs�g szerint, nem kellett f�lni�k. Ez a kast�ly volt a legbiztons�gosabb hely. A biztons�gi rendszere a Testv�ris�g K�zpontj�val volt �sszek�tve, �gy ha valami baj t�rt�nt, a harcosok egyt�l egyig, egy szempillant�s alatt itt termettek. B�r, ez �rthet� volt, hisz szerett�k, tisztelt�k �s becs�lt�k a kir�lyukat.

A k�t sz�rnyas, arany ajt� el�tt meg�lltak. Nerina kinyitotta s m�lyen meghajolt. Lia halk, er�lyes besz�d foszl�nyt hallott, majd ism�t a szolg�l� l�ny pillant�s�ba tekinthetett, aki sz�lesen mosolyogva, kinyitotta az ajt�t. Izgulva l�pett be.

Az �desapja ott �lt, egy csod�latos, aranyozott tr�n f�les�gen. Hossz�, �js�t�t haja egyenesen omlott le a h�t�ra. Egy feh�r inget vett fel, meg egy s�t�t b�r nadr�got. A l�ny alaposabban v�gigm�rte. Arca sz�p, mark�ns. Orra egyenes. Als� ajka kicsit teltebb volt, mint a fels�. Szempill�i s�r�n keretezt�k be sz�rk�s �rnyalat� tekintet�t, melyben elmondhatatlan nagy �r�m�t, �s szeretetet fedezett fel. Nyak�ban egy m�regdr�ga nyakl�nc l�gott, az �ra vetekedett a bal f�l�ben elhelyezked� f�lbeval��val. Jobb kez�n, a kisujj�n, egy nagy, aranyozott gy�r� csillogott, melyben egy �nix sz�n� k� pihent. A kir�lyi gy�r�. Ahogy ism�t feltekintett, l�thatta, hogy a homlok�ra valami furcsa jel van tetov�lva, halv�nybarna sz�nnel. K�s�bb kider�lt, hogy a v�mp�rokn�l, a kir�lyi csal�dban minden fi� sz�l�ttnek ezt a jelet tetov�lj�k r�. Rodion lassan felemelkedett s egyenes testtart�s�val megindult Delia fel�. Lia megk�sz�r�lte a tork�t �s t�tova l�p�st int�zett az uralkod� fel�.

- Apa... - suttogta, k�nnyt�l csillog� szemekkel.

- Kisl�nyom! - t�rta sz�t a karj�t. Hangja m�ly hangsz�nben zengett, ami el�gg� illett is hozz�.

Egy kir�lynak nem szabad el�rz�keny�lnie... M�gis, a f�rfi szemei is k�nnyesek lettek. Szorosan mag�hoz �lelte l�ny�t. Kez�t a haj�ba temette s m�lyeket l�legzett, hogy Lia finom illat�t az eml�kezet�be v�shesse. Az �desapja volt eddig a leghatalmasabb ember... vagyis v�mp�r, akit valaha l�tott. Kett�sz�zh�rom centim�ter magas �s Delia m�g �gy is alig �rt fel a nyak�ig. Szorosan kapaszkodott bel�, mik�zben s�rt. Zokogott. Az apja az �si nyelven mormolt valamit. �dv�zl� im�t az �rz�h�z, hogy elmondhassa, mennyire �r�l, hogy tizenh�t �v ut�n l�thatja szeretett kisl�ny�t. Annyira, de annyira hi�nyzott neki. Kicsit eltolta mag�t�l, hogy jobban szem�gyre vehesse.

- Nalla, annyira gy�ny�r� vagy - t�r�lt le egy lefoly� krist�ly cseppet az arc�r�l. - Pont olyan, mint az �desany�d - tette �ri�si, k�rges kez�t a v�ll�ra. Mag�hoz vonta a l�nyt, majd Adelaid�ra �s Khartolenre pillantott. - Ade - mosolyodott el sz�lesen, mikor m�sod-unokatestv�r�re pillantott.

A n� meghatottan l�pett oda mell� s k�t darab, csal�di puszit lehelt a kir�ly arc�ra.

- Rodion. Ez olyan sz�p jelenet volt! - t�r�lte meg ism�telten a szemeit. A f�rfi csak mosolygott, mikor Khar ism�telten �lel�s�be vonta szeretett fel�t.

- Apa?

Az ajt�ban �ll� �tkozottul helyes f�rfi� meglepetten pillantott apj�ra, Deli�ra �s a h�zasp�rra. Magas volt, izmos, teh�t testalkatilag az �desapj�ra hasonl�tott. Arcvon�sai egy kicsit kem�nyek voltak. Szemei j�g k�k sz�n�ek. Haja h�feh�r sz�nben pomp�zott, �s f�l hossz�ra volt ny�rva, �m alul volt egy-k�t hossz� tincs, mely ak�r a v�ll�ig is le�rt. Egy tincs be is volt fonva, �s gy�ngy�kkel d�sz�tve. Neki is ugyanaz a minta t�nd�k�lt rajta, mint �desapj�nak, csak neki a mellkas�n. F�l�ben feh�r �rnyalat� f�lbeval�k sorakoztak. S�t�tk�k ruh�ja remek�l �sszeillett s�padt hajsz�n�vel.

- Engelhard - mosolygott Rodion.

- Ki ez a csaj? - k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel.

- � az, akir�l annyit mes�ltem m�r. A h�god, Delia.

A f�rfi tekintete k�tszer akkora lett. Mindenre sz�m�tott, csak arra nem, hogy pont a h�ga, elv�gre a l�ny egyszer�en gy�ny�r� volt. Ink�bb kiv�lasztottnak hitte. Apr�n megr�zta a fej�t, majd odas�t�lt �s meghajolt el�tte s az �si nyelven � is suttogott valamit. A fiatal n� elmosolyodott, el� l�pett, �s meg�lelte. B�tyja szorosan vissza�lelt.

- Istenem - suttogta. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar... tal�lkozunk.

Term�szetes illata volt, mely legink�bb a friss ment�ra hasonl�tott.

- �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, b�ty�m.

- Sz�lt�l a h�godnak, fiam? - �rdekl�d�tt Rod, miut�n fel�lt a tr�nra.

- Igen, mindj�rt j�n - felelte Hard. - Ja, m�r itt is van.

A l�ny k�r�lbel�l akkora volt, mint Delia. Barack sz�n�, v�kony, lepelszer� ruh�t viselt. Haja r�vid volt, �s mogyor�barna sz�nben pomp�zott, ak�rcsak tekintete. Elmondhatatlanul sz�p volt. Halv�nyan mosolygott, ahogy bet�ncolt a nappaliba.

- Delia, bemutatom a n�v�redet, Vandelin�t.