Who's that girl? (1. rész)

Az egyre magasabban járó nap, hatalmas kánikulát okozott Madridban már a nyár kezdetén. Rengetegen menekültek a sugarak elől a hűvösbe, vagy a tengerpartra, de voltak olyanok is, akik a kertben lévő medencéhez mentek ki.
Az emelkedőn lévő villa kertjében, csak egyik lakója volt ki, aki épp a medence hűs vízéből szállt ki. A napozóágyhoz ment, ahová leült. Vizes tincseit felfogta, majd szeme elé rakta napszemüvegét és hátra dőlt.
Fülébe rakta iPodja fülhallgatóját, majd elindítva az első dalt, elmerült a sugarak élvezésében. Nem volt rá szüksége, hiszen bőre természetes barnasága olyan volt, mint azoké, akik hosszú órákat töltenek UV csövek társaságában.
Szemeit lehunyva próbált pihenni, de ezt az áthallatszódó hangok megakadályozták. A kiabálások és kacajok mind csak arra voltak hivatottak, hogy kíváncsivá tegyék. Ezt elérve kivette füléből a fehér hallgatót, majd figyelni kezdet.
Percekig fülelte a jól eső mély hangokat, majd mivel nem tudott rájönni, hogy honnan érkezik, tovább hallgatta a dalokat. Ám nem sokára újra megismételte a kivevő mozdulatokat, mivel az ágy előtt pattant le valami.
Hirtelen felülve kapta le szemei elől szemüvegét, majd még idejében nézet fel, hogy elkapja az egyenesen felé zuhanó labdát. Pillanatokig csak a kezében lévő focit nézte, amit nem értett, hogyan került oda.
Meghallva újra a szomszédból érkező hangokat, mosolyogva állt fel helyéről. Tudta jól, hogy valaki át fog érte jönni, így lassan indult meg befelé. Fogalma sem volt, hogy kik laknak a szomszédban, de valamiért volt egy olyan érzése, hogy nem is olyan ismeretlenek.
Még a teraszon járt, amikor hallotta a csengőt és a sietős lépteket. Azonnal tudta, hogy Jessica siet az ajtóhoz, így nem igyekezet annyira.
  -   Szia - köszönt kissé meglepetten Jess. Szeme azonnal megállapodtak az előtte álló férfin. Felsőtestét nem takarta semmilyen ruha, így végig pillanthatott izmos mellkasán és a karjain lévő tetoválásokon.
  -   Hola - mosolyodott el az ajtóban álló. Észrevétlenül ő is megnézte az előtte állót. Nagyon is tetszett neki, amit látott. A barna szemekbe nézve tovább mondta mondandóját, amit a nő nem értett.
  -   LC azt hiszem, segítened kellene! Még mindig nem tudok spanyolul - húzta össze szemöldökét a melírozott hajú, miközben hátra fordította fejét. A barna hajú férfi azonnal rájött, hogy a lány nem tud spanyolul, így nem is tudhatja, hogy mit szeretne. Bentről lépéseket hallott, de az érkezőt nem látta. - Tessék.
  -   Gracias - köszönte meg a férfi, akit felismert Jessica. LC-nek köszönhetően tisztában volt, hogy a vele szemben álló a Real Madrid játékosa. - Sergiónak hívnak.
  -   Jessica - fogadta el a nyújtott jobbot.
  -   Nekem mennem kell. Még biztos találkozunk - ejtettet ki szavait spanyolul Ramos. Oldalra fordult, majd visszaindult saját villája felé. - Szia!
  -   Szia - köszönt el a New York-i lány is, majd bezárta maga mögött az ajtót. Barátnője kérdőn nézet rá, mivel nagyon hallgatag volt. - Meg kell tanulnom spanyolul.
  -   Persze, nekem mennem kell. Nem szeretnék elkésni - mondta Lauren, miközben már a falépcsőn lépdelt felfelé.
Felérve szobájába, leült ágyára. Pillanatokkal később Hópihe fészkelte magát ölébe. Mosolyogva nézet le kedvencére, miközben megsimogatta selymes bundáját. Fogalma sem volt, hogy mit is vegyen fel, ahogy arról sem, mit fog mondani a csapat előtt.
Tegnap délután kapta a hívást Péreztől, hogy hétfőn menjen be a klubhoz. A telefonból megtudta, hogy a szerződést már megírták, csak a fiúkon áll minden. Meg akarta kapni a munkát, hiszen ki nem szeretett volna a Királyi Gárda tagja lenni, akár csak egy arcként is?!
Ráadásul ő tényleg kedvelte a focit, igaz játszani nagyon ritkán volt lehetősége, mivel Amerikában még gyerek cipőben jár a labdarúgás. Igaz az olyan negyedekben, aminek a közelében lakott, ott komolyan foglalkoztak vele, de ő inkább nézte a mérkőzéseket és szurkolt, mint hogy beálljon közéjük.
Felállva szekrényéhez lépet, ahol gondolkodva nézet széjjel. Nem volt semmi ötlete, hogy mit vegyen fel. Pár perces töprengés után sötétkék pamut rövidnadrágja és fehér topja mellett döntött, melyen fekete színű minták voltak.
Bikinijét lecserélte fehérneműjére, majd rávette a kiválasztott ruhadarabokat. Leülve tükre előtt, végig nézet arcán. Nem akart túlzásba esni, így csak enyhe szemhéj festéket és szájfényt vitt fel.
Haját lófarokba fogta, miközben eldöntötte magában, hogy ideje lenne változtatni. Éppen ideje volt, hogy fodrászhoz menjen, ráadásul az új életét elkezdve, frizuráját is meg akarta változtatni. Így eldöntötte, hogy a beszélgetés után keres egy szalont.
Végezve a kisebb simításokkal, könnyedén felállt, majd táskáját magához véve elindult. Gyorsan lement a fokokon, majd a nappaliba érve, taxit hívott. Bontva a vonalat, körbe nézet, de nem talált sehol senkit.
A bejárathoz ment, ahol belelépet fekete sportcipőjébe, majd visszamenve írt pár sort. A fecnit a szobában lévő asztalra rakta, majd hallva a dudát, az ajtóhoz lépdelt. Útközben szemei elé rakta napszemüvegét, az erős sugarak miatt.
Annak ellenére, hogy még csak pár napja voltak Madridban, máris volt ház kulcsa, aminek nagyon is örült. Így nem kellett senkihez sem kötnie dolgait. Ráadásul neki lassan lakás után kell nézni, mivel nem akar örökké Isabel nyakán élni. Különben is így lesz jó ez, hiszen csak jobb, ha saját háza lesz, hiszen akkor és azt csinálhat, amit akar.
  -   Hová vihetem senora? - tette fel kérdést mosolyogva a sofőr hátra fordulva. Már meg sem lepődött a közvetlenségen.
  -   Valdebebasba, a sportkomplexumba - jelentette ki határozottan, miközben hátradőlt az ülésen. Látta, hogy furán nézet rá a férfi, de ez őt egyáltalán nem zavarta.
Belegondolva elég különös volt, hogy a városi klub edzőközpontjába akar eljutni. A sofőr helyében ugyan így viselkedet volna, ezért sem mondott vagy tett semmit.
Az ablak felé fordulva az elsuhanó tájat figyelte, mely pillanatról pillanatra változott. A villa negyedet felváltotta a családi házak sokasága, majd a bérházak egekbe nyúló épületei. Mindet érdeklődve figyelte, hiszen meg akarta ismerni az egész várost.
Tudta jól, hogy ezzel a módszerrel nem sokat ér el, de sok ideje van még. Mosolyogva pillantott az emberekre, akik boldogan sétáltak. Sokkal másabb volt a hangulat, mint az Államokban.
Nem tudta, és nem is akarta megmondani ennek az okát, de ezalatt a pár nap alatt, sokkal inkább érezte otthon magát, mint New Yorkban. Bár sejtette, hogy ennek hátterében nem csak a környezet és az életfelfogás áll.
Feltekintve az égre, elgondolkozott, hogy milyen lett volna akkor, ha nem költöznek el. Vajon akkor is olyan gyerekkora lett volna? És talán az édesapját is megismerhette volna? Rengeteg kérdés került felszínre, csak azzal a mozzanattal, hogy Madridba utazott.
Válaszokat nem tudott adni, de abban biztos volt, hogy keresni fogja. Magában újra megfogadta, hogy saját gyerekével sosem fogja ezt tenni, bármennyire is szerette az anyja. Mindent meg fog azért tenni, hogy boldog legyen.
Elkalandozása miatt nem vette észre, hogy megérkeztek. Feleszmélve kifizette a fuvart, majd kiszállt. A hatalmas épület előtt állt, ami megállásra késztette. Nem gondolta, hogy ilyen méretekkel rendelkezik az épület együttes. Igaz a stadionból kiindulva érthető volt.
Mélyet lélegezve elindult a bejárat felé. Fogalma sem volt, hogy mi fogja bent várni, így minden eshetőségre felkészült. Betolva maga előtt az üvegajtót, úgy érezte, mintha az oroszlán barlangjába lépne be.
  -   Jó napot! Miben segíthetek? - tette fel kérdését a pult mögött ülő nő. Fekete haját összefogta, amivel még jobban hangsúlyozta, hogy őt itt alkalmazott.
  -   Pérez úrral van találkozom - rakta fel kezeit a márvány lapra, miközben válaszolt. A várt reakció elmaradt, csak a kagylót emelte fel.
  -   Egy pillanat - nézet fel, mielőtt bepötyögte a kívánt számot. Pillanatok alatt végzet is a hívással, ami mutatta tapasztalatát. - Nem sokára itt lesz az elnök úr. Kérem, addig foglaljon helyet!
  -   Köszönöm - mosolyodott el LC, majd a fekete bőrkanapéra ült. Körbe nézve, nagymértékben a fehér szín uralkodott, ami érthető is volt. A falak ebben a színben voltak lefestve, míg a padlón fekete márványlapok voltak lerakva.
  -   Örülök, hogy látlak Lauren - hallotta meg a férfi hangját az egyik folyosó felől. Irányába fordulva, meglátta a mai naptól újra elnöki posztot betöltő személyt, szokásos öltönyében. - A fiúk még nincsenek itt, de addig átolvashatod a szerződést.
  -   Rendben - indult Florentino után. Hosszas séta után egy üvegezet falú terembe mentek be, ahol rengeteg szék volt, míg elől egy asztala lelátott sor is volt. Előre menve, azonnal meglátta a mappát, melyben feltételezései szerint szerződése volt.
  -   Ez lenne az. Azonnal jövök - ment ki a helyiségből, magára hagyva a lányt. Neki dőlve az asztalnak feltolta kissé szemüvegét, majd felnyitotta az irattartó fedelét, és a benne lévő okmány kezdte elolvasni. Már nem egyszer tette ezt, így gyakorlott szemmel nézte át a sorokat. Semmi különöset nem talált benne, csak azokat, amit már eddig is tudott.
  -   Ne ítéljetek előre, még nem is találkoztatok vele - hallotta a folyosó felől az ismert hangot, amire visszaengedte a sötét lencsés keretet. Mosolyogva fülelt tovább, hiszen kíváncsi volt, hogy mi lesz a beszélgetés vége.
  -   Igaza van! Nem is tudjátok, hogy ki is a kisasszony - lépet be a nyitva lévő ajtón Pérez. Őt követte a csapat is, akiknek a többsége semlegesen figyelte őt. Majd csendesen leültek a székekre. - Hadd mutassam be Lauren Cristina Cruzt. Akkor essünk túl a kérdéseken!
  -   Még előtte! Attól, hogy modell vagyok és Amerikából jöttem, még tudom, mi az a labdarúgás és Real Madrid - mondta ki határozottan. Ezzel jelezte a játékosok felé, hogy nem ijedt meg tőlük és készen várja a kérdéseket.
  -   Az El Classico eredménye? - érkezet hátulról a kérdés. Szemeit ugyan nem látták, de megkereste a kérdezőt, akit azonnal felismert. Hogyne ismerte volna fel a Blancok legnagyobb játékosát Raúl Gonzálezt.
  -   Bármennyire is rossz kimondani, de mindkettőt a Barca nyerte. Barcelonában kettő - nullra, míg Madridban hat - kettőre - jelentette ki, miközben végig a férfire nézet. Tudta jól, hogy mind csak arra megy ki, hogy mennyire is van otthon a futballban, a Real Madrid meccseiben. - Eto'o, Puyol, Piqué, Messi hármat, Henry pedig kettőt lőtt. A hazai gólokat Higuain a tizennegyedik, míg Ramos az ötvenhatodik percben rúgta.
  -   Kik fognak a nyáron érkezni, és távozni? - kapta a következő kérdést. Nem kellett sokáig keresgélnie, mivel Raúl mellől érkezet Gutitól. Gondolkodás nélkül tudta a válaszokat, mégsem akarta mindet kimondani, amit nem is tett meg.
  -   Azt, hogy kik hagyják el a klubot nem fogom kifejteni, mert nem akarok megsérteni senkit. Ráadásul nem is biztos, hogy igazam lesz - válaszolta mosolyogva. Fogalma sem volt, hogy miért pont ezt kérdezték tőle, de ha ezt akarják, ő válaszolni fog rá. Kezeivel szemüvegérét nyúlt, majd elvette szemei elől. - Az érkezők? Szerintem tavaly óta nyílt titok, hogy ki lesz a real nagy igazolása. Bár én erősen megkérdőjelezem azt az árat, amit kérni fognak érte, de ebbe én nem szólók bele. Minden esetre, ha nekem kellene elgondolkodnom azon, hogy mennyiért igazolnám le Cristiano Ronaldót, nem adnám meg azt, amit kérni fog érte az United. Annak ellenére, hogy kiváló játékos és a focival mesterien bánik, néha a viselkedése nem focistához méltó. Más megküzd azért, hogy akár két percre is beállhasson egy élvonalbeli mérkőzésre, míg ő azon siránkozik, hogy lecserélték. Minden esetre, ha az edző helyében lennék, egy ilyen eset után azonnal a kispadra küldeném, hogy tudja nem olyan könnyű az élet, ahogy ő azt képzeli. Emellett a különös ügyei sem hanyagolhatóak, de mint már mondtam én erről nem dönthetek. Azért kíváncsi leszek, hogy mik fognak még így történni - pillantott óvatosan Ramos felé. Hallott ő is a Nereida Gallardoval folytatott viszonyáról, és tudomása volt arról is, hogy a portugálnak is a kedvese volt. Bármi is legyen, érdekes lesz az egész évad. - De érkeznek még spanyol, francia és brazil is. Legalábbis szerintem.
  -   Szóval azt mondja, hogy Ronaldo nem éri meg azt az árat, amit érte kérnek? - kérdeztek vissza. Kicsit elgondolkodott, de ez csak pár pillanatig tartott.
  -   Kétség kívül a pályán nyújtott teljesítménye kiváló. De ha a tavalyi Európa bajnokságra gondolunk, vagy a Világ Bajnoki selejtezőkre nem villantott semmit, hiába kapta meg az aranylabdát - vonta meg vállát LC. Nem kedvelte az olyanokat, akik el vannak maguktól ájulva, és Ronaldo többé-kevésbé ilyen volt. Legalább is a képekből, interjúkból és a felvételekből ítélve. - Nézzék, ez az én véleményem, ami valljuk be, hogy nem sokat számít. Emellett én nem szeretem az olyanokat, akik nyilvánosan is kijelentik, hogy a kihagyott helyzet nem az ő hibájuk volt, hanem a többieké. Önök fognak vele játszani, így nem nekem kell eldöntenem, hogy mit tud a pályán és mit nem. Lehet, hogy megváltozott, amin meglepődnék, de sosem lehet tudni. Én nem vagyok se edző, se elnök, se játékos. Egyáltalán nem nyűgözött le, amit csak a nyafogásának köszönhet, amit már Ferguson sem tudta elviselni.
Kijelentését hosszú csend követte. Ennek ellenére sem bánta meg, hogy elmondta véleményét. Hiszen erre voltak kíváncsiak, ráadásul nem fog hazudni, csak azért, hogy pozitív véleménnyel legyenek róla. Bár végig nézve a csapaton, volt aki mosolyogva fogadta válaszát.
Hosszú percek múlva sem szólalt meg senki, így már épp azon volt, hogy megköszönje a lehetőséget, és kisétál az ajtón. Nem értette, hogy miért kellene maradni, ha nem akarják neki adni a munkát.
Gondolatai ellenére, nyugodt maradt. Visszarakva napszemüvegét, már fordult volna táskájához, hogy magához vegye, majd elhagyja az egész épületet. Ám a mozgolódás megállásra késztette.
  -   Mit gondoltok? Megfelelőek voltak a kisasszony válaszai? - törte meg a csendet Florentino. Ő már rég aláíratta volna a nővel a szerződést, még akkor is, ha félig meddig nem tartotta jónak a portugál csillag leigazolását. Igaz nem is a játékát kritizálta, hanem jellemét, amin ő is változtatott volna egy keveset, de ezen nem javíthat semmit, csak ha a játékos is akar.
  -   Sportszakon tanultál? - kapta a kérdést, az immár mosolygó Raúltól. Nem értette a változást, hiszen egy pillanattal korábban még mind semlegesen kérdezgették, most meg egytől egyig vigyorogva néznek irányába.
  -   Médiaszakon diplomáztam, de ez miért fontos? - vonta össze szemöldökét. Tanácstalanul pillantott egyik játékostól a másikra, de választ nem kapott. Elgondolkozva hamar rájött, hogy miért is kapta a kérdést. Nem volt minden napos, hogy egy nő ennyit értene a labdarúgáshoz. - Spanyol vagyok. New Yorkban nem az amerikai foci volt az első számú kedvencem.
  -   Nos, akkor mi a véleményetek? - nézet kérdőn csapatára az elnök. Lassan személyenként pillantott végig a játékosokon, aki bólintottak.
  -   Ha elfelejted a magázódást, szívesen látunk a klubnál - jelentette ki Guti, mikor hozzá ért a válaszadás sora.
  -   Azt hiszem, ez megoldható - mosolyodott el Lauren. Lassan mindenki belegyező választ adott, így egy tollat kapva, leírta nevét a kipontozott vonalra.
  -   Ez a te példányod - nyújtott felé egy példányt Pérez. Átvéve a dokumentumot, azonnal érezte, hogy sokkal jobban tartozik ide, mint azt valaha is gondolta volna. Ezt sosem vette észre igazán New Yorkban, vagy máshol, de itt azonnal megrohanta ez a gondolat. - Ebben a hónapban még nem lesz semmilyen mérkőzés, csak júliustól. Addig mindeninek jó nyaralást. Lauren neked még valamit át kell adnom.
  -   Még is mi az? - kérdezte rá, mivel sejtelmesem volt, hogy miről van szó. Az idős férfivel indult el a játékosok után. Táskáját vállára vette, míg napszemüvegét feltolta fejére. Az előttük haladók a másik irányba indultak el.
  -   Mindjárt meglátod - mosolyodott el Florentino, nem válaszolva a kérdésre. Határozottan a kijárat felé tartottak, amiből semmivel sem volt előrébb LC. Tanácstalan volt, hiszen semmi különöst nem olvasott a szerződésben. Kiérve az üvegajtó előtt álltak meg. - Egy pillanat, és hozom.
  -   Rendben - válaszolta, miközben a távolodó alakot nézte. Háta mögül hallotta a nyíló ajtót, majd a beszélgetéseket is. Tudta jól, hogy a csapat jött ki, így nem fordult feléjük.
  -   Mire vársz Fly? - kapta a kérdés mögüle, amire megfordult. Ezt a becenevét, csak azok ismerték, akik a divat szakmában dolgoztak. De ezek szerint már más is ismeri.
  -   Honnan tudod? - kérdezet vissza. Egyre jobban meglepték az itteni emberek, amihez lassan hozzá szokik.
  -   Te tudod, hogy ki az az Iker Casillas, én meg azt tudom, hogy ki az a Fly! - jelentette ki a megálló férfi. Arcán egy féloldalas mosoly jelent meg, ami még vonzóbbá tette.
  -   Nagyon cseles vagy! A saját mondatomat ellenem fordítod - rázta meg fejét játékosa Lauren. A barna szemekbe nézve úgy érezte, mintha már ismerné, de mégsem. Rejtély volt számára ez az érzés, de tudta, hogy előbb utóbb ezt el fog múlni.
  -   Még tartozol nekünk egy normális bemutatkozással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik miatt lettél ilyen Real drukker - lépet oda hozzájuk Raúl. Somolyogva figyelte őket, majd egy mindent tudó tekintettel elindult tőlük. - Sziasztok, majd találkozunk.
  -   Szia - köszöntek el egyszerre. Pillanatokig nem szóltak semmit, de nem is volt szavakra szükségük. Tekintetük összeforrt, ami nagy küzdelmek árán vált el egymástól.
  -   Haza vigyelek? - törte meg a csendet Iker. Volt egy sejtése, hogy ismét visszautasítják ajánlatát, de ennek ellenére is megkérdezte.
  -   Köszönöm, de nem. Még mindig sok dolgom van - jelentette ki mosolyogva LC. Emlékeztetet magát, hogy Eva miatt illetlenség lenne barátságnál többet kialakítani az egészből, bármi miatt is szakítottak. - Ráadásul még Florentino is mutatni akar valamit.
  -   Biztos? - kérdezte meg újra, mivel érezte a válaszban a távolság tartást. Nem értetet ennek okát, hiszen nem tett semmi különöst. Visszagondolva azonnal rájött, hogy mi lehet a baj, Eva. Már épp megszólalt volna, mikor egy fehér Audit láttak közeledni. Ő már tudta, hogy mit fog kapni Lauren, de neki ezt nem akarta elmondani. - Ugye van jogosítványod?
  -   Persze, hogy van - válaszolta rögtön. Nem értetet, hogy miért kérdezte meg ezt Iker, de mikor Pérez kiszállt az autóból, már kezdte sejteni. - Ez az akar lenni, amire gondolok?
  -   Ha jól tudom, még nincs autód és mivel a klub arca lettél, így ezt ajándékba kapod. A vezetőségtől és a támogatótól - vidáman figyelte a játékossal együtt a nő döbbent arcát. A hófehér járműt már akkor megrendelte, mikor először találkoztak. Biztos volt benne, hogy a csapat is beleegyezik a szerződtetésbe. - Remélem, tetszik a színe. Azt mondták, hogy ez a legújabb TT, és hogy biztos fogsz neki örülni. Még mielőtt elfelejteném! Itt írd alá és máris a neveden van. A gps-ben benne van a város térkép is, ha szükség lenne rá.
  -   Hát köszönöm - mondta meghökkenve. Nem gondolta volna, hogy a szerződés mellé egy kocsit is kap. Aláírva a papírt, megkapott minden iratot és a slusszkulcsot is. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ez vele történik meg. Nem elég, hogy a világ legnagyobb klubjánál fog dolgozni, még onnan fog ajándékot kapni. Ráadásul megismerkedet azokkal a játékosokkal, akiket minden egyes meccsen figyelt a képernyőn keresztül. - Nagyon hálás vagyok mindenért!
  -   Ugyan! Csak jókor voltál jó időben - jelentette ki, miután kilépet a lány öleléséből. Rengeteg terve volt arra, hogy hogyan fog neki segíteni Lauren. A mai kijelentéseivel még jobban igazolta azon feltevését, hogy vele sokkal több nézőt tud a mérkőzésekre és a tv készülékek elé csalni. - Nekem mennem kell, ideje munkához látnom! További szép napot.
  -   Azt hiszem, már nem kell, hogy elfuvarozzalak - jelentette ki Iker. Próbálta feloldani a köztük lévő feszült hangulatot, amit felismerése okozott. Minden erőfeszítése ellenére, nem sikerült elhatározása.
  -   Majd egyszer. Nekem is mennem kell, még rengeteg dolgom van - nézet újra a barna íriszekbe, hosszú percek óta először. Közelebb lépve hozzá, két puszit adott az arcára, majd eltávolodva autójához indult. - Szia!
  -   Szia! - köszönt el a távozótól. Sóhajtva egyet, saját kocsijához indult. Nem tudott eligazodni Laurenen, bármennyire is szerette volna.
Ennek ellenére tisztában volt, hogy miért tartja vele a két lépés távolságot. Nem tudta, hogy mit akar tőle, de erre hamar meg akarta kapni a választ. Ezért is döntötte, hogy a távolságtartás okát megszünteti.
Hátratolatva a parkolóban, ugyanazon az úton indult el, mint Lauren. Mégsem látta sehol sem a fehér Audit, ami annak volt köszönhető, hogy tulajdonosa elég gyorsan vezetett. Ő nem követte példáját, egész úton gondolataiba merülve haladt előre, amik csak egy személy körül keringtek.