7. Fejezet

Sarah szemsz�g�b�l:

Vid�ken vagyok. Reggel hat �ra van! Mi a f�szkes franc ez a ricsaj. A s�tram el�l – ami a tes�m�k udvar�n �ll- �ktelen rikoltoz�s, cserreg�s hallatszik. Kinyitom a szemem, �s megpr�b�lom azonos�tani a hangok forr�s�t.Ez Konr�d a kakas.
N�gyk�zl�b kikecmergek a h�l�zs�kb�l, �s elvonszolom magam a s�tor bej�rat�ig. Kikiab�lok rajta:
- H�! Konr�d! Fogd be azt a ragy�s cs�r�det! L�dd fejbe magad! J�tszd el ink�bb a Bumm a fejbe c�m� sz�mot!

Hi�ba �v�lt�z�m ez a nyamvadt d�g nem hajland� r�m hallgatni. Kin�zek a s�tor ajtaj�n, �s akkor veszem �szre, hogy nem Konr�d kakas szir�n�zik, hanem Klotildn�, a gy�ngyty�k, koncertezik az �n bosszant�somra.
- Kuss legyen m�r Klotildn�! H�zz el innen, mert �gy seggbe r�glak, hogy a j�v� �v v�g�n sem fogsz leesni! – ord�thatok �n ennek, Klotildn� csak nem fogja be a cs�r�t. Zavartan k�r�ln�zek, mit is v�ghatn�k hozz�, de semmi m�s nem akad a kezembe, mint a papucsom.

Felkapom �s kiv�gom a s�torb�l, de amilyen pihent vagyok �gy reggel, nan� hogy nem tal�lom el. Az a rohadt d�g, meg m�g ki is r�h�g. Mivel a papucsom elsz�ll, �gy kit�p�szkodom a s�torb�l �s mez�tl�b �s pizsiben elkezdem kergetni azt a ragy�s ty�kot, de az a szem�t gyorsabb, mint �n. Felkapom a marad�k f�l p�r papucsom, �s �v�ltve futok Klotildn� ut�n:
- �llj meg te D�g! Kitekerem a nyakad!
Persze, hogy nem �ll meg. Rikoltozva fut tov�bb, �n meg ut�na, mint a kergebirka, egyszer csak megcs�szik a l�bam, elv�g�dom a vizes f�v�n, �s mi�rt is ne, egy elef�nt m�ret� szarkupacba kell nekem landolnom.

A kupac tulajdonosa m�r j�n is fel�m – � Boci a medv�be oltott kutyaszer� teremtm�ny. J�t�kosan elkezd b�k�dni az orr�val, �sszeny�laz, nem enged f�lkelni, �s m�g jobban sz�tkeni rajtam a v�gterm�k�t.
- Hagyj�l m�r! – ki�ltok fel, �s v�gre talpra kecmergek.

Nincs mese, be kell mennem a h�zba. Elvonszolom a f�j� testem az ajt�hoz �s megnyomom a cseng�t. V�rok vagy �t percet, mire megjelenik a b�ty�m �lmos feje �s megsz�lal:
- Szia hugi! �r�l�k, hogy �jfent l�tlak! De r�g volt�l ennyire koszos �s b�d�s! Menj, f�r�dj meg! Addig k�sz�tek reggelit. – Mutat a f�rd� fel�. – Ut�na, pedig elmes�led mi t�rt�nt.

Be�llok a zuhany al�, �s azon gondolkodom, hogyan s�llyedtem id�ig, hogy reggel hat �rakor holmi gy�ngyty�kot kergetek. Oh! Megvan. A legut�bbi balh�m m�r v�gk�pp kiverte any�m�kn�l a biztos�t�kot. Ebb�l kifoly�lag �gy d�nt�ttek, hogy jav�t� gy�gykezel�s c�lj�b�l sz�m�znek Dominik b�ty�mhoz, le vid�kre.

M�r egy hete itt vagyok, �s most volt az els� konfliktusom, r�ad�sul az is egy csirk�vel. �n szeg�ny, meg fogok �r�lni, ha nem csin�lhatok valami balh�t. �rt a fejl�d�semnek a visszafojtott „h�ly�lni v�gy�s”. Ez�rt alszom kinn a s�torban, hogy nagyobb szabads�gom legyen, �s h�tha �jjel valakit meg lehet viccelni. De erre k�s� �jszaka m�g a kutya sem j�r.

A szomsz�dokat meg nem b�nthatom, mert nagyon rendesek, �s aranyosak. T�rt�netesen �k Mr. Sz�nes Fej nagysz�lei, de az unok�juk tuti, hogy nem r�juk �t�tt.
V�gzek a zuhannyal, tiszta ruh�t veszek fel, �s bemegyek a konyh�ba. Tes�m vigyorog, mint a telihold, r�m kacsint, �s kezembe nyomja a b�gre tejesk�v�m.
- Na, mi van hugica? - Szemeiben l�tom az visszafojtott nevet�st. – Csak nem a ty�kokkal aludt�l egy �lban?
- Hehehe! – morgom, �s megsemmis�t� pillant�st k�ld�k fel�je. – Vicces vagy!
Beleiszok a b�gr�be, majd m�ly s�hajt�s k�s�ret�ben mes�lni kezdem a reggel „sz�ps�ges” esem�nyeit. Dominik b�ty�m, feles�ge nevetve hallgat v�gig, �s csak a fej�t ingatja.

Este a biztons�g kedv��rt - a ma reggeli eset megel�z�se miatt – bet�razok a s�torba mindenf�le �nv�delmi eszk�zt: Shakespeare �sszes m�v�t tartalmaz� k�nyvet - lehet vagy 7-8 kil� - gyalogs�gi kis�s�t, baseball �t�t, kisbalt�t, fing� p�rn�t (csak tudn�m minek?) b�d�s cip�t, �s miegym�st. Ezeket csak az�rt, hogy reggelente legyen mivel dob�l�znom.

Alig alszom el, zajt hallok valahonn�t.
„- Ilyen nincs! – gondolom magamban. – Ez a rohadt baromfiudvar �sszefogott az �n bosszant�somra? Ki akarnak ezek idegelni?”
A zaj elhal, de nemsok�ra megint hallatszik. Kib�jok a h�l�zs�kb�l, felkapom a kezembe es� els� t�rgyat – nan� hogy a Shakespeare k�tetet – �s elindulok baromfiirt�sra.
Fenn az �gen sz�pen vil�g�t a Hold, �gy nem kell m�g zsebl�mp�t sem kell haszn�lnom. Elindulok a hang ir�ny�ba, de az nem a ty�k�l fel� visz. A z�rg�s a szomsz�db�l sz�r�dik �t.
Aha! Biztos bet�r�! Felcsillan a szemem! Balh� van kil�t�sban! V�gre h�dolhat�k a „gyilkos szenved�lyemnek”! Hurr�!

Elsettenkedek egy c�drusfa takar�s�ba, �s kilesek m�g�le. Egy sunyi alakot l�tok, aki megpr�b�l bejutni Emma n�ni �veges terasz�ra. De �n ezt nem fogom hagyni! Sz�p csendben �tlop�zom a ker�t�sen, kezemben m�g mindig a k�tetet szorongatom. J�l elszidom saj�t magam, mi�rt nem a baseball�t�t vagy a gyalogs�gi kis�s�t hoztam magammal. Most m�r mindegy, nincs mese, Shakespeare-rel kell be�rnem.

Bet�r� pajt�sunkat annyira lefoglalja a tev�kenys�ge, nem veszi �szre, hogy a h�ta m�g� lopakodom.
- Hadzsime!!! – ki�ltok egyet �s j�l ir�nyzott �t�ssel fejbe csapom a cs�v�k�mat. � egy pillanatra megsz�d�l, de csak egy pillanatra. B�natomra nem �jul el, majd hirtelen megfordul.

A d�bbenett�l megsz�lalni sem tudok. Ki �ll velem szemben, na ki, h�t Derek. � is lemerevedik egy cs�ppet. �n t�rek magamhoz el�sz�r, elhaj�tom a kezemb�l a k�nyvet, �s kereket oldok. Tudom sz�gyen a fut�s, de hasznos. Derek is �szhez t�r �s �v�ltve �ld�z�be vesz. Akkora zajt csapunk, hogy Dominik �s Derek nagysz�lei is fel�brednek. M�g j�, b�ty�m akkor nyit ajt�t, amikor oda�rek. Beb�jok a karja alatt, �s be szeretn�m v�gni az ajt�t, de

Derek is ide�r. H�la az �gnek, tes�m nem engedi be, hi�ba kiab�l:
- Sarah! Most nem �szod meg! Kitekerem azt a kis girhes nyakad!
- Csak szeretn�d! – vigyorgok r� �rd�gien a 190cm-es �s 100 kil�s b�ty�m h�ta m�g�l.
- El�g legyen! – d�rren k�zbe Dominik. – Elmondan� v�gre valaki, hogy mi t�rt�nt?
- Ez a kis pokolfajzat! – mutat r�m Derek. – Orvul le�t�tt, pedig csak be szerettem volna menni a nagyi�khoz.
- Nem is igaz, hogy orvul �t�ttelek le! – �lt�k nyelvet Mr. Fejbev�gottra. – Ki�ltottam el�tte, hogy Hadzsime!
- Sarah! – sz�l r�m Dominik. – Mit csin�lt�l?
- H�t az �gy volt! – fogok neki a mese sz�v�s�nek. – Hogy felkeltem valami zajra, felkaptam valamit, kiosontam a kertbe valamihez, �s megl�ttam ezt a mamlaszt – b�k�k Derek fel�. – �pp megpr�b�lt bet�rni, erre Hadzsime ki�lt�ssal fejbe v�gtam, csak sajnos nem volt el�g er�s az �t�s! – Teszem hozz� �rd�gi mosollyal.
- Ok�! Gyerekek! Most mindenki elmegy aludni! Reggel majd mindent megbesz�l�nk! – vet v�get a vit�nak Dominik. – Sarah, te pedig idebenn fogsz aludni! – Fordul hozz�m, �s becsukja az ajt�t.

H�t l�ttek a sz�p napoknak. Elindulok a szoba fel�, de hirtelen felki�ltok:
- Shakespeare!
- Sarah! Mi van az aranyhallal? – r�k�ny�dik meg Dominik. – Mit csin�lt�l vele?
- Elvittem p�r�zon s�t�lni – d�llesztem ki a szemem. – Nem arr�l a Shakespeare-r�l van sz�, hanem a k�tetr�l!
- H�t az meg neked minek kell, hajnali egy �rakor? – esik le a b�ty�m �lla.
- Verekedni! – v�gom r� hetyk�n.
- Mit csin�lni? – �rdekl�dik �rtetlen�l.
- Jaj de �rtetlen vagy! – r�zom a fejem. – �nv�delmi fegyverk�nt haszn�ltam, mert nem volt m�s a kezemben. Derek fej�be legal�bb belevertem Shakespeare �sszes m�v�t! Most m�r �lm�b�l felkeltve is fel tudja majd sorolni! – Nevetek gonoszul �s elvonulok aludni.

Reggel hat �ra! Mi ez a zaj m�r megint? Az ajt�cseng�! Mivel �n alszom a f�ldszinten, �gy �n megyek megn�zni, ki az.
Kinyitom az ajt�t, csak annyit l�tok, hogy rep�l fel�m valami, ez el�l m�g ki tudok t�rni, de a r�m z�dul� v�d�r hidegv�z el�l m�r nem.

Derek j�volt�b�l m�g egy adaggal kapok a nyakamba. Az a szem�t �ll velem szemben �s torkaszakadt�b�l r�h�g.
- J� reggelt! – k�sz�n kedveskedve. – J�l esett a reggeli kis friss�t�?
- Pofa be! G�r�ny! – morranok r�, �s elindulok fel�je, de megint elcs�szom a vizes f�v�n, �s megint kutyagumiba landolok. �gy n�z ki, mi�ta a b�ty�m�km�l tany�zom, elhagyott a szerencs�m. Derek, meg �gy hahot�zik, hogy majdnem �sszeesik a r�zk�d�st�l.
Felt�p�szkodom, �sszeszedem a k�nyvet, �s kir�lyn�i tart�ssal bevonulok a nevet� csal�dom mellett a f�rd�szob�ba. K�t nap alatt k�t pizsama, ha �gy folytatom a v�g�n nem lesz mit felvennem.
V�gre valah�ra kikecmergek tiszt�n a f�rd�b�l, Hannah-t�l (tes�m feles�ge) kapok egy adag forr� te�t. Dominik meg vigyorogva megsz�lal:
- H�t melletted azt�n nem lehet unatkozni hugi! Elvileg javulni j�tt�l ide, de �gy l�tszik a gy�gykezel�s a vissz�j�ra s�lt el. „Durva” vagy kicsi h�gom, nagyon.
- Leszek m�g brut�lisabb is. Csak ker�lj�n az a kis mocsad�k a kezeim k�z�. Mosl�kot csin�lok bel�le – morgom az orrom alatt.
Bevonulok a szob�mba, szerencs�re mindenki b�k�n hagy, �gy van id�m a Nagy Terven dolgozni.

D�lut�n tes�m�k elmennek hazulr�l, az id�j�r�s a kegyeibe fogad, elkezd szakadni az es�. Egyed�l vagyok, �gy neki�llok az akci�mnak. H�tramegyek a f�szerhez, �s�t �s f�li�t ragadok. Csendben �tosonok a szomsz�d kertbe, �s a c�drusf�k takar�s�ban elkezdek �sni. A kitermelt f�ldet �thordom Hannah vir�goskertj�be. T�bbsz�r fordulok, mire akkora lesz a g�d�r, hogy egy 185 cm-es ember sim�n bele tudjon zuhanni. Kib�lelem a l�v�sz�rkot f�li�val, telehordom mindenf�le b�d�s dologgal: z�ptoj�s, rohadt meggy, Boci szar. Ezekre a locsol� seg�ts�g�vel vizet eresztek, majd az eg�szet lefedem, hogy senki ne fedezze fel id�nap el�tt. A nyomaimat elt�ntetem, mindent visszar�molok a hely�re. Mire mindennel v�gzek, olyan koszos vagyok, mint a vakond bels� zsebe.

K�t nap hossz� az id� az ember sz�m�ra, f�leg akkor, ha v�r valamire. Hogy el�ssem az id�t, �sszeszedek m�g egy j� adag rohadt meggyet, sz�ks�g lesz m�g r�.

El�rkezik a v�rva v�rt este. 10 �ra m�r r�g elm�lt, kiosonok a szoba ablak�n, derekamra k�t�m a meggyes zacsk�t. Felkapom a locsol�cs�vet �s meg�nt�z�m vele az �sszeaszal�dott massz�t a l�v�sz�rokban. Olyan b�d�s, hogy m�g a g�r�ny is s�rva k�rn� el a receptet.
Nemsok�ra Derek is megj�n, hallottam mikor mondta a nagyanyj�nak, hogy f�l tizenegy k�r�l haza�r. Addig is v�rok. Hallom �m, hogy egy aut� meg�ll az �ton, majd ajt� csap�dik.

El�re lopakodom a c�drusf�k takar�s�ig, beleny�lok a zacsiba, kiveszek p�r szem v�r�s l�t�l cs�p�g� meggyet, �s elkezdem dob�lni vele Dereket. Eltal�lom a mellkas�n, „sz�vl�v�st” kap. Ijedten kapja a kez�t oda, �s d�bbenten l�tja a piros „v�rt” az ujjai k�z�tt lecs�p�gni. Ez�rt az arckifejez�s�rt m�r �rdemes volt belev�gni. Sajnos nem sok�ig �lvezhetem a l�tv�nyt, mert fel�m veszi az ir�nyt �s �v�lt:
- Sarah! Most azt�n v�ged! El�sz�r s hajam, m�sodszor a fejem, most meg a kedvenc p�l�m teszed t�nkre!
A kedvenc ruh�dat is t�nkre fogom tenni, r�h�g�k magamban �s tov�bb dob�lom meggyel.

Egyre gyorsabban k�zel�t, �gy k�nytelen vagyok fut�snak eredni. Hirtelen nem tudom, hol van a csapda. � megvan, kiker�l�m, �tugrok a ker�t�sen.
Derek ut�nam, lohol, mint egy felb�sz�lt bika, szerencs�re � m�r nem tudja kiker�lni a l�v�sz�rkot, �s hangos ord�t�s k�s�ret�ben belezuhan a szarosg�d�rbe.

Fogom magam, visszam�szok a szomsz�d kertbe, meg�llok a lyuk sz�l�n, �s a meggyes zacsk� �sszes tartalm�t Derekre �nt�m. � csak bugybor�kol� hangot hallat, nem tud m�st csak h�pogni �s b�z�l�gni. A dr�ga kedvenc p�l�ja m�r nemcsak meggyes, hanem szaros is.
- Szia Derek! �r�l�k, hogy l�tlak! – n�zek m�lyen �rd�gi vigyorral a szem�be. – L�tom lejjebb adt�l a sz�nvonalon. R�g volt�l ennyire b�d�s �s retkes. Ahogy eln�zlek, felkeresheted a kedvenc tiszt�t�dat!

B�szk�n elfordulok, B�cs� puszit dobok neki, �tm�szok a ker�t�sen a tes�m�khoz �s vid�man, �nekelve elmegyek aludni!