8. Fejezet

Menek�l�s! Ny�lcip�ket fel �s spuri! Mi lesz velem? ���! Seg�tsen valaki! Ok�, tudom, magamnak kerestem a bajt, de annak a szem�tl�d�nak sem kellett volna k�tekedni velem!
Azt hiszem itt a v�ge a sz�m�zet�sem napjainak, sz�p volt, j� volt, j� gonosz is, hahaha! De most el kell t�nn�m egy id�re, mert, ha Derek a karmai k�z� kaparint, h�t abb�l eg�szs�gre k�ros tal�lkoz�s lenne szerintem mindkett�nk r�sz�r�l.

Visszat�rve a szob�mba el�kapom a h�tizs�kom, belesz�r�m a legfontosabb dolgaim. Cetlit ragadok, meg tollat, �rok egy r�vid kis levelet a b�ty�mnak, melyben k�zl�m, hogy elh�r�thatatlan akad�ly miatt kell elhagynom a „gy�gykezel� t�bort”! �s, ne agg�djon, amint haza�rek telefon�lok.

Zajt hallok kintr�l. Ijedten rezzenek �ssze.
„Jesszus! Ez biztos Derek! Most mi a j� francot csin�ljak? De, hogy siker�lt ilyen hamar kikecmeregnie a g�d�rb�l?”
Hasra v�gom magam, lapos k�sz�sban elkezdek az ablak fel� araszolni. �vatosan felh�zom magam az ablakp�rk�nyig �s kilesek rajta.
„Huh! Van Isten! Ez csak a szomsz�d�k h�lye macsk�ja!”
Visszasietek a taty�m�rt, leoltom a kisl�mp�t. Kisettenkedek az ablakon �s elkezdem a vessz�fut�som.

Elfutok a h�ts� kapu fel�, �gy d�nt�ttem a kertek alatt l�pek meg. Rohanok, ahogy a l�bam b�rja. A Holdat valami felh� eltakarja, �gy a s�t�tben alig tudok t�j�koz�dni. A sz�l z�rgeti a leveleket, s�ri csend honol a t�jon, m�g a t�csk�k sem ciripelnek, mintha �rezn�k a vesz�lyt, ami r�m leselkedik, minden kis neszre felkapom a fejem, �letemben nem par�ztam m�g ennyire. Sz�vem zakatol, hallom, hogy d�b�r�g a v�r az ereimben, fut�s k�zben elmos�dott alakok �rnyak t�nnek el mellettem. A kihalt �sv�nyen egyszer csak kiugrik valaki vagy valami el�m, ruh�ja elszakadt, cs�p�g bel�le a v�z, meg azt hiszem a v�r is. Haja csapzott, nedves, �s mindezek mellett olyan b�zt �raszt, hogy az m�r homlokon v�g. Mikor r�j�v�k ki �ll velem szemben, a dermedts�g lehullik r�lam:
- �������������������! – fordulok az ellenkez� ir�nyba, �s a sprintereket megsz�gyen�t� sebess�ggel rohanok.

Persze Derek sem rest, itt lohol a nyomomban, �s k�zben �tkoz�dik:
- Sarah! �LLJ MEG! V�GED VAN! Ki foglak ny�rni! Nem �rdekel, ha t�bbet kapok �rted, mint egy norm�lis ember�rt! Akkor is megnyuvasztalak!
- Azt v�rhatod! – ki�ltok neki vissza. - Ha engem akarsz elkapni, ahhoz kor�bban kell felkelned bar�tocsk�m! Am�gy meg a helyedben, nem engem kergetn�lek, hanem elmenn�k f�rdeni, mert koszos is, b�d�s is, �s szaros is vagy! – Vissza�rek az udvarba, Derek m�g�ttem, fel�tlik bennem egy �jabb gonosz �tlet, mi lenne, ha visszacsaln�m a g�d�rbe? Ezt ki kell pr�b�lni. Hirtelen ir�nyt v�ltok, �tugrom a ker�t�sen, be a c�drusf�k k�z� a csapda ir�ny�ba.

Basszus hol van az a h�lye g�d�r? Ne m�’ a v�g�n m�g �n fogok beleesni! Nem t�tov�zhatok, mert itt van a sarkamban!

Az utols� pillanatban valahogy siker�l �tugrani a f�ldben t�tong� lyukat. �pp a sz�l�n landolok, egy kicsit meg is ingok, de t�ljutok rajta. Derek nem ennyire szerencs�s, arccal el�re landol a l�v�sz�rokban. Bugybor�kol�s, majd h�rg�s hallatszik. Nem tudom meg�llni, hogy vissza ne menjek. Vigyorogva guggolok le a lyuk sz�l�re, �s m�g odapiszk�lok egy kicsit:
- L�tom nagyon bej�n neked ez a f�rd�! A helyedben hozn�k m�g egy kis tusf�rd�t is! Na, szia mennem kell! – fordulok el t�le, �s siet�s l�ptekkel elindulok az utca fel�.

Vid�man, dalolva s�t�lok el a vas�t�llom�sig, szerencs�mre �pp j�n egy szerelv�ny, amivel haza tudok menni. Jegyet v�lltok, felsz�llok a vonatra, elhelyezkedem az egyik f�lk�ben, �s haz�ig alszom, ki kell pihennem az �jszaka f�radalmait.

P�r napig nem hallok Derek fel�l semmit, m�g Thomas b�ty�m se tudja, mi van vele. Ez eddig nekem j�! Addig is biztons�gban vagyok itthon, szerencs�re any��k nem tudnak a vid�ki akci�mr�l, tes�m�k nem �rultak be. Derek meg m�g nem b�szk�lkedett el Thomasnak, a vid�ki kalandjair�l.

Furcsa, de az�rt egy kicsit hi�nyzik, mert nincs, kit piszk�ljak. P�r napja olyan furcs�n �rzem magam, f�radt �s levert vagyok, f�j a f�lem, anya szerint beteg leszek. D�lut�nra bel�zasodom, anya erre kih�vja az orvost. Kider�l, hogy mumpszom van. Ha, ha, ha, ha! Milyen szerencs�m van nekem! A v�d�angyalom nagyon szerethet engem.

M�snap d�lut�n be�ll�t Derek, imm�r tiszt�n �s illatosan, d�h�s vad�llatk�nt ront a szob�mba, anya figyelmeztet�s�t sem hallja meg.
- Most azt�n v�ged van kis csitri! – kiab�l velem, de azt�n hirtelen elhallgat, amikor �szreveszi, hogy l�zasan, betegen fekszem az �gyban. – H�t neked meg mi bajod van?
- Semmi k�l�n�s, csak mumpszom van! – felelem neg�desen. – Tudod ez az a betegs�g, ami f�rfiakra n�zve vesz�lyes. Mivel impotenci�t okozhat!
Derek ledermed az �gyam mellett, moccanni sem b�r. �n kapok az alkalmon �s belecsimpaszkodom a karj�ba.
- Derek! Bocs�ss meg nekem! – suttogom elhal� hangon, megb�n�st imit�lva. – Felejtsd el a sok bajt, amit okoztam!

� meg csak �ll, mint egy darab fa. B�mul r�m, mit borj� az �jkapura. Mikor felfogja a szavaim �rtelm�t, �vatosan megpr�b�l elh�tr�lni. Siker�l kiszabadulni a karjaim fogs�g�b�l �s p�nikszer�en menek�l a kezeim el�l. Szem�ben �s az arc�n d�bbenet �s f�lelem t�kr�z�dik, igen f�lelem a „gyilkos k�r” miatt.
- Derek! - kiab�lom ut�na. – Ne hagy itt! �n t�nyleg megb�ntam mindent! L�gyszi bocs�ss meg! SZERETLEK! – �v�lt�m ut�na, na ett�l m�g jobban bep�nikol �s m�g gyorsabban elhagyja a szob�m. Az ajt� becsuk�d�sa ut�n kirobban bel�lem az �vsz�zad r�h�g� g�rcse.

Visongva fetrengek az �gyban, kezeim a p�rn�t csapkodj�k. Ha valaki most megl�tna, 120-szal h�vn� a rohamment�t �s vitetne a dilih�zba.

A gy�gyul�som ut�ni p�r napban h�r�t hallottam, hogy Martin bar�tom bajban van. A baj forr�sa nem m�s, mint Daisy, egy l�ny
A kiscsaj a v�rsz�v�k n�pes csal�dj�ba, azon bel�l a pi�c�k faj�ba tartozik. R�akaszkodott Martinra, � meg szeg�ny nem tudja lekoptatni. Na, majd �n elint�zem, hogy messze elker�lje a legjobb bar�tomat. Megbesz�lj�k Susie-val �s Martinnal, hogy a csajt �th�vjuk hozz�nk, �s mint csal�dtag leszek bemutatva neki! Muhaha! Lesz r�sze meglepet�sben.

A megbesz�lt id�pontban mindenki megjelenik a szob�mban. �n az �gyban fekszem, mint aki hal�los beteg, de err�l sz� nincs. Ugyanis nincs „nagy” bajom, csak most engedtek haza a dilih�zb�l. Persze a l�ny err�l nem tud semmit!
- Szia! –k�sz�n�nk Susie-val, mikor Martin �s Daisy be�r az ajt�n.
- Sziasztok! – k�sz�n vissza vid�man �s j� hangosan.
- Bocsi! – sz�l r� Susie. – L�gyszi egy kicsit halkabban, mert Sarah �rz�keny a hangokra, �s ha nem akarod, hogy bedilizzen �jra, halkabbra fogod.

Daisy csinos pofik�ja egy kicsit s�padtabb lesz, �s k�rd�n n�z Martinra.
- Nem vagyok �m dilis, csak pszichopata! – mosolygok �nel�g�lten. – Most j�ttem ki a z�rt oszt�lyr�l, mert azt mondt�k, hogy elmebeteg, �n meg azt �rtettem, hogy elmehetek. �gy h�t fogtam magam �s elh�ztam a cs�kot.
- Ugye ez most csak vicc? – N�z r�m, nagy barna szemeivel.
- H�t nem �ppen! – sz�l k�zbe a legjobb bar�tn�m.
- Nan�, hogy nem vicc! – kotyogok k�zbe. – Mi�rt? Te nem is tudta, hogy a csal�dunkban majdnem mindenkinek van s�rga lapja?
Daisy arc�n �s szemeiben t�kr�z�dik a megr�k�ny�d�s. Hirtelen elkapom a kez�t, magam fel� r�ntom, �s g�gy�gve elkezdek besz�lni:
- Ne ijedj meg! Nem eszek most m�r embert! Ne v�gj m�r ilyen pof�t, mert menten meg�llok 1 �vre a fejl�d�sben! Na, gyere ide, adok egy puszik�t! HIHIHI! – mondanom se kell, a l�ny g�mb�lyded arc�n hal�los f�lelem jelenik meg, les�pad. Azt se tudja, hol van, mit csin�ljon.

�n kihaszn�lom a helyzetet �s �nekelve folytatom tov�bb:
- Nem vagyok teljesen �r�lt! Nem vagyok teljesen �r�lt! Salalalalaaaaaaaaaa…….
- Aj! Aj! – motyogja Susie, barna szemeiben gonoszkod� f�ny jelenik meg.
- Mi a baj? – k�rdezi r�m�lten Daisy.
- H�t csak annyi, hogyha �gy viselkedik, akkor nemsok�ra rohama lesz.
- ���S mennyire s�lyos ez a roham? – �rdekl�dik holtra v�ltan.
- H�t csak elkezd habzani a sz�ja, v�rben forog a szeme �s, ami a kez�be ker�l, azt ripity�ra t�ri – r�szletezi Susie a hiteless�g kedv��rt.
Daisy bar�tn�nk falfeh�r arca �tmegy pirosba, �s remegve pislog a kez�re, amelyet m�g mindig szorongatok.

�n sem vagyok rest, elkezdem a cirkuszt. Szemforgat�s k�zepette, �r�lt vad grimaszokat v�gok, az eg�sz testem pedig elkezdem r�ngatni. Persze Daisy is velem r�ngat�zik, mivel m�g mindig szor�tom a kez�t. A l�ny arc�n pillanatokon bel�l a sziv�rv�ny minden sz�ne l�that�, �s v�g�l a z�ld sz�nt �lti fel. A homlok�n izzads�g cseppek jelennek meg, szem�ben pedig p�ni f�lelem.

Martin a h�ta m�g�tt �ll, szemeit forgatja, jelezve, hogy most m�r el�g lesz. Engem azonban m�r nem lehet le�ll�tani, mivel v�rszemet kaptam �s szeretem �reztetni a n�lam alacsonyabb intelligenci�j� emberekkel, hogy nem k�v�natos szem�lyek. K�k szememben �rd�gi f�ny cik�zik. Martin v�g�l megel�geli az Oscar es�lyes m�sorom �s k�nok, er�fesz�t�s k�zepette lefejti a kullancsk�nt tapad� ujjaim Daisy kez�r�l.

Bar�tosn�nkon a retteg�s kezd eluralkodni, m�g a v�g�n � ker�l a dilidoki el� nem �n. Pedig a rokons�g szerint r�m f�rne egy alapos gy�gykezel�s. De h�t nem mindenki kaphatja meg, amit akar.

Daisy elh�lten n�zi, az imm�r nyugodt angyali arcom. K�ptelen elhinni, hogy az el�bbi d�h�ng� �r�lt, most b�k�sen fekszik az �gyban, �s b�josan cseveg Susieval.
- N�v�rk�m! – fordulok Susanna fel�. –Szomjas vagyok! Kaphatn�k egy poh�r vizet?
- Oh h�t persze! – pattan fel mell�lem �s vigyorg� �br�zat�t d�s, hossz�, barna haja m�g� rejti. Elsiet a m�g mindig sokk–hat�s alatt �ll� l�ny mellett, �s �szrev�tlen�l a f�l�be s�gja:
- Most menek�lj, am�g nem k�s�! – b�cs�aj�nd�kk�pp m�g egy kicsit bele is cs�p.
Daisy akkor�t ugrik, mint egy nikkelbolha. Ler�zza mag�r�l a dermedts�get, �s irt�zatos sebess�ggel h�tr�lni kezd az ajt�ig. Maga ut�n vonszolva Martint is.
- �n…most…iz�…nekem mennem kell! – habogja.
- De h�t hova m�sz? – k�rdezem nagy boci szemeket meresztve. – M�g meg sem ismert�k egym�st!
- Bocs�nat…, de most…dolgom van …- ezekkel a szavakkal kifordul az ajt�n, m�g hallom, amikor ezt mondja Martinnak:
- Bocsi…, majd… h�vlak, ok�?
H�t, ahogy eln�ztem a csajszi �br�zat�t, nem mostan�ban fogja keresni Martint. M�g egy �ldozat ker�lt a tr�fe�im k�z�! Ha �gy folytatom, hamarosan, m�zeumot nyithatok bel�l�k…