† Tizenegyedik fejezet †

A hatalmas, d�szes kapu kiny�lt. A h�s�ges szolg�l�k mind egyt�l-egyig felsorakoztak, hogy k�sz�nts�k a kiv�lasztottakleger�sebb tagj�t. Mikor megpillantott�k a sz�ps�ges sz�p asszonyt, a lehet� legm�lyebben hajoltak meg.

A n� halv�nyan, szeretetteljesen elmosolyodott, ahogy Maxim ut�n, �sszekulcsolt k�zzel elindult. Szemeit egy pillanatra lehunyta, s egy m�ly l�legzetet vett, hogy t�relmetlens�g�t lecsillap�tsa. �gy d�nt�tt, a kiv�teles alkalom miatt nem fogja fel der�kig �r�, nap arany �rnyalat� tincseit, �gy azok most selymesen hullottak v�ll�ra, h�t�ra. Fej�n egy m�regdr�ga, aranyb�l k�sz�tett fejd�sz csillogott, melyet apr�, krist�ly k�vek d�sz�tettek. Oliva z�ld tekintet�ben v�gtelen nagy szeretetet, nyugalmat, kedvess�get, ugyanakkor izgatotts�got is fel lehetett fedezni. Oliveir�n a kiv�lasztottak viselete volt. A ruha p�ntjai aranyb�l k�sz�ltek, igazi, sz�naranyb�l. Ez kapcsol�dott �ssze a h�feh�r fels� r�sz�vel, mely csak a mell�t takarta el. Az alatt is szint�n aranyb�l k�sz�lt d�sz villogott. A has�t csak egy leheletfinom selyem anyag takarta el. Az �gy�k�n pihen� hossz�, f�ldig �r� lepel darabot gondosan r�k�t�tt�k. Term�szetesen ezt is ugyan azzal az anyaggal dekor�lt�k, mint a p�ntj�t. A lepel k�z�pen volt felhas�tva, �s az az oldala, mely combj�nak bels� r�sz�hez volt k�zelebb, citroms�rga mot�vumokkal d�sz�tett�k. Jobb kez�n az �si kar d�szt hordta, mely ez�st�s �rnyalatban pomp�zott, �s �gy fon�dott a felkarj�ra, ak�r egy k�gy�. Karj�n m�g t�nd�k�lt egy-k�t kieg�sz�t� elem, ami m�g csod�latosabb� tette a n�t. A h�z dolgoz�i �mulva n�zt�k a n� fens�gess�g�t.

R�viden �s t�m�ren, Oliveira maga volt a t�k�ly.

- Erre tess�k, �rn�m - hajolt meg a f�rfi, mialatt egy hatalmas ajt�ra mutatott. K�t szolg�l� azonnal ugrott, hogy kinyithass�k a bej�ratot, miut�n illedelmesen kopogtak. Oliveira alig hallhat�an fels�hajtott, mikor meghallotta a Kir�ly halk, er�s �s magabiztos hangj�t.

- Szabad - a k�t �reg pedig kinyitotta az ajt�t.

Rodion elk�pzelhetetlen�l �r�lt, mikor megpillantotta szerelme arc�t. Majdnem felpattant a hely�r�l, hogy egy elmebeteg m�dj�ra megrohamozza a n�t, de term�szetesen ez nem lett volna kir�lyhoz m�lt� cselekedet. �gy lassan fel�llt, s �gy tekintett v�gig a gy�ny�r�s�gen.

- Uram - l�pett beljebb Oliveira, s m�lyen, al�zatosan meghajolt. Mez�telen l�b�nak egy kicsit h�s volt a hideg k�, m�g sem tette sz�v�. Pontosabban, nem tehette sz�v�.

- Felemelkedhetsz - jelentette ki.

A f�rfi m�r csak p�r m�terre �llt t�le, s kedvese l�thatta, hogy egy nagyot szippant. �, Istenem, ez az elmondhatatlanul finom permet, gondolta a kir�ly. Z�ld alma, menta, levendula �s gr�pfr�t. Halv�nyan elmosolyodott, s kiny�jtotta fel� nagy, er�s kez�t. Az �rn� viszonozta a l�gy mosolyt, majd puha, hossz� ujjait Rodion kez�be rejtette el, mire az gy�ng�den mag�hoz r�ntotta, s szorosan �lelte. Gyorsan �s perg�sen mondott h�l�t az �rz�nek, ami�rt �jra l�thatta �t. �vatosan megsim�totta a t�k�letes arcot, s lehajolt hozz�, hogy egy cs�kot nyomhasson a m�z�des ajkakra.

- �r�l�k, hogy ism�t l�thatlak, leelan. - s�hajtotta.

- Sz�nt �gy, dr�ga uram - �lelte mag�hoz v�gtelen nagy boldogs�ggal. A viszontl�t�s �r�me mindkettej�k lelk�t �letre keltette. A n� azokkal a rabul ejt� szemekkel belepillantott Rodion tekintet�be, ahogy egy lass� mozdulattal megfogta a v�mp�r s�t�t tincs�t, s ujja k�z� fonta.

- Szeretn�d l�tni, igaz? - Olive csendben lehajtotta a fej�t, mialatt elmosolyodott.

- H�t persze - Rodion mag�hoz �lelte, �s r�pillantott a szoba keleti r�sz�n l�v� ajt�ra. Gondolatainak erej�vel kinyitotta. A z�r halkan kattant, majd lassan kit�rult, ahol Deli�t lehetett megpillantani.

A l�ny s�r�n l�legzett, ami f�k�nt az izgul�s�nak lehetett betudni. �des Istenem, az anyja elmondhatatlanul gy�ny�r� volt! Ajkai d�bbents�g�ben elv�ltak egym�st�l, �s �rezte, hogy alig tud megmoccanni az ajt�ban. Mag�ban le is szidta mag�t. M�lyen elpirult, ahogy ism�t erre a fens�ges n�re pillantott.

- Teuln ohyn. Meama zeau lellean. - suttogta.

�, ezt kiv�telesen �rtette. Az �si nyelven azt mondta, hogy „�n kicsim. Mama �des kincse.” Nem tudott �rz�seinek parancsolni: a szemeiben �l� k�nnycseppeket elengedte, melyek most csillogva folytak v�gig arc�n. Megsz�ntette a k�zt�k l�v� t�vols�got, s szinte rep�lt az anyja kezeibe.

Az �desanyja b�re kicsit hideg volt a sz�m�ra. M�gis, �gy �rezte, ezzel az �lel�ssel v�gre t�nylegesen hazat�rt. Otthonra tal�lt. �s elk�peszt�en boldog volt.

- Meama! - hajtotta fej�t a n� mellkas�ra. Majdnem �sszeroppantotta, olyan er�sen szor�totta Deli�t.

- Had n�zzelek - k�rte, s egy picit eltolta mag�t�l. V�gigsim�tott a l�ny arc�n, hossz� haj�n, puha v�llain. Megt�r�lte szemeit, miel�tt sz�lesen elmosolyodott volna. - Gy�ny�r� vagy - megfogta kezeit, s megszor�totta. - Nem szabadna ennyire el�rz�keny�ln�m - s�hajtotta. - De �gy gondolom, �szents�ge ez egyszer eln�zi nekem - nevetett fel. �, a hangja olyan, ak�r a legszebb dallam a vil�gon.

- Oliveira - sz�lalt meg a kir�ly. - H�ny napra engedtek el?

A n� a szerelm�re pillantott.

- Egy kiv�lasztottat eredetileg egy napra szokt�k elengedni, hogy kiszolg�lhassa a harcosokat, illetve a kir�lyi csal�d tagjait. De ez esetben, az �rz� volt oly’ kedves, s meg�rt�, hogy k�t nappal meghosszabb�totta ittl�tem idej�t - felelte csilingel�en.

- H�rom nap - lehelte a kir�ly �r�mmel telve, mialatt le�lt az antik b�torra. A k�t n� is helyet foglalt. 

- Az �tv�ltoz�sod ugye rendben t�rt�nt? Egy h�mnem� t�k�letesen kiel�g�tette iv�si v�gyaidat, igaz?

Delia Drake-re gondolt. A f�rfi vonakodott, de v�g�l felk�n�lta mag�t. Istenem, m�g mindig �rezte a v�r�ben keringeni az � �ltet� energi�j�t. S csak ha r�gondolt, m�ris melegs�g lepte el sz�v�t, s borzong�s test�t. �s az els� egy�ttl�te vele... Az�ta se l�tta �t. M�r rettenetesen hi�nyzott neki.

- Igen - mosolyodott el szomor�an. -, minden rendben t�rt�nt.

- H�l’ Istennek.

- Egy k�rd�s m�r r�g �ta nyomja a sz�vemet - vallotta be a fekete haj� l�ny. Egy ideig csendben a t�r�k sz�nyegeket n�zte, majd felemelte z�ldessz�rke szemeit, el�sz�r anyj�ra, v�g�l �desapj�ra tekintett. - M�rt ker�ltem Mary Oldbenhez?

- Sejtettem, hogy ez lesz a k�rd�sed - apja arca f�jdalmasan villant. El�vett a szivar tart�b�l egy sz�lat, r�gy�jtott, �s egy nagyot szippantott bel�le. - Mikor megsz�lett�l, hatalmas �nneps�get rendezt�nk a sz�modra. Eml�kszem, az �sszes l�tez� arisztokrata csal�d, a harcosok jelen voltak, s�t, m�g maga az �rz� is elmondta j�k�v�ns�gait.

„A d�szes szob�ban, a t�lgyf�b�l k�sz�tett b�lcs�ben az �jsz�l�tt gyermek m�rgesen fels�rt, ami�rt egyed�l hagyt�k �t. D�h�sen r�gkap�lt �ssze-vissza, h�tha ezzel felkelti valakinek az �rdekl�d�s�t. K�r�se meghallgat�sra tal�lt, ugyanis egy gy�ny�r� n� jelent meg mellette, ki �vatosan kiemelte pihen�helyr�l. Gy�ng�den ringatni kezdte, s halkan d�dolt is neki, mire a csecsem� szempill�i felemelkedtek. Z�ldessz�rke pillant�s�val k�v�ncsian n�zett �desanyja tekintet�be.

Az ajt�ban maga a kir�ly �llt meg b�szke tekintettel, csod�lva szerelme profilj�t. Lass�, ragadoz� l�ptekkel elindult kedvese fel�. H�tulr�l mag�hoz �lelte, belecs�kolt nyak�ba, s boldog szavakat suttogott a f�l�be, mire a kicsi dallamosan felkacagott. Elmosolyodva lepillantott szerelm�k gy�m�lcs�re.

- Ideje menni, leelan. A t�bbiek m�r csak r�nk v�rnak - b�kd�ste meg orr�val a n� v�ll�t.

- Menj�nk - a f�rfi �t�lelte a n� derek�t, s ketten egy�tt indultak lefele a l�pcs�n.

Nem is sejtett�k, hogy ez az est nem csak a sz�rakoz�sr�l, �s a fens�ges p�r gyermek�nek az �dv�zl�s�r�l fog sz�lni...”

- Minden t�k�letesen indult. A v�mp�rok s v�mp�rnak meghajoltak el�tt�nk, �s gratul�ci�kat, meg �ld�sokat mondtak nek�nk. De nem sz�m�tottunk arra, hogy el�rultak minket. �jf�l el�tt, �gy tizen�t perccel, megsz�ml�lhatatlanul sok vad�sz jelent meg a kir�lyi palot�ban - szor�totta �k�lbe a kezeit Rodion. - Mondtam �desany�dnak, hogy menek�lj�n, de t�l k�s� volt. Az egyik gazember elkapta �t, egy m�sik pedig kiragadott a kez�b�l.

„A leveg� megfagyott a pomp�s b�lteremben. A vad�szok t�ler�ben voltak, felfegyverkezve. Az �rs�g nagy r�sz�t meg�lt�k, a t�bbieket fogolyk�nt a F�n�k sz�ne el� vezett�k. Az akkori f� vad�sz g�nyosan elmosolyodott, ahogy v�gign�zett a kis porontyon.

- Sz�p kis l�rk� - nevetett fel g�nyos hangj�n. - Teh�t miattad rendezt�k ezt a f�nyes �nneps�get? - sim�tott v�gig hossz� karmaival az arc�n, mire meg is sebes�tette a picit. - Sz�nalmasak vagytok, v�rsz�v�k.

- K�ny�rg�m, ne b�ntsd! Vigy�l el engem, b�ntess engem, csak �t hagyd b�k�n! - a k�t ellens�g szorosan tartotta, emellett egy k�st is szegeztek a kir�ly nyak�hoz.

- Haha, ugyan m�r, v�rsz�v�! - nevetett fel �rdes hangj�n. - Sz�munkra az a legszebb l�tv�ny, ha szenvedni l�tunk t�ged, �s az eg�sz nyomorult fajodat! �s ezt hogy �rhetj�k el? Ha a kis t�nem�nyt - b�k�tt a fej�vel a p�ly�ba bugyol�lt l�nyra. -, illetve forr�n szeretett dr�g�dat sz�pen �tk�ldj�k a t�lvil�gba.

- Ne tedd!

- Egy�bk�nt - kezdte el�gedett hangon. -, k�sz�ntsd h�n szeretett fiv�redet - mutatott Rodion �ccs�re, kit megk�t�zve l�ktek el�re.

- Viktor - suttogta d�bbenten. - Te tetted ezt? - k�rdezte hal�lra v�lt arcon.

- Igen, � - v�laszolt a vil�gos haj�. -  K�sz�nj�k is, kedves Viktor.

- M�rt? - arca eltorzult a f�jdalomt�l.

- Nem tehettem m�st - hajtotta le a fej�t. - Azt mondt�k, ha nem teszem meg, a felemet �s a gyermekeimet meg�lik.

- V�g�l is, t�kmindegy, elv�gre, m�r mindannyian halottak - nevetett fel �rd�gien a vez�r.

- Mi? Azt mondtad-...

- �lj�tek meg! - utas�totta. Egy m�sodperc m�lva egy ernyedt testet l�ttak a f�ldre esni.

Sok elhal�, r�m�lt sik�t�sokat lehetett hallani, meg egy gyermek s�r�s�t is. Az idegess�gt�l nem tudtak l�thatatlann� v�lni.

�m akkor, egy d�h�s morg�st lehetett hallani. A f�rfi �jfekete haja csapzottan simult, mindk�t tekintete v�rv�r�s sz�nben pomp�zott. Szemfogai v�szesen megny�ltak, hatalmas termete remegni kezdett.

- Mi a... - fordult fel� a rohad�k. - �rd�g �s Pokol! Ez nem lehet igaz!

Akkor t�nyleg olyan volt, mintha elszabadult volna a pokol. Drake rettenetesen d�h�s volt, felhergelt�k, �s k�ptelen volt meg�lljt parancsolni indulat�nak. Vill�mgyorsan rontott neki a t�bb sz�z vad�sznak. Egy perc alatt, minimum h�szat gyilkolt meg. Mindenki pr�b�lt fedez�kbe vonulni, pr�b�lt menek�lni. Ak�rcsak a vad�szok is... Nem sz�m�tottak r�, hogy � is itt van. �s tudt�k... nagyon j�l tudt�k, hogy tilos �t meg�lni! Mert ha v�geznek vele, az olyan, mintha a saj�t hal�los �t�let�ket �rn�k al�.

- V�lj l�thatatlann�!

- Rodion, �n...

- Azt mondtam, v�lj l�thatatlann�! - k�ny�r�gte.

- Szeretlek - suttogta k�nnyezve, miel�tt elt�nt volna.

Minden olyan gyorsan t�rt�nt... Mindk�t oldalon nagy volt a vesztes�g, m�gis a vad�szokn�l nagyobb volt a k�r, ez�ltal menek�lni kezdtek. �m a gyerekkel egy�tt.

- Delia! - �v�lt�tte a kir�ly. � is megsebes�lt. Has�n egy rettenetesen m�ly seb v�r�sl�tt, ahonnan nemesi v�re csorgadozott. A f�ldre rogyott, szemeib�l k�nnyek csorogtak. Ott t�rdelt, a halott testv�re, a halott arisztokrata csal�dok t�mkelege, �s a halott vad�szok porai mellett.”

- Drake... - suttogta elhal� hangon a fiatal l�ny.

- A f�rfi hihetetlen�l j�l teljes�tett. A vad�szok fel�t legyilkolta. M�r majdnem siker�lt megszereznie t�ged, mikor s�lyosan megs�r�lt. Te pedig elt�nt�l, s senki nem hallott fel�led - k�sz�r�lte meg a tork�t. - Tizenh�t �ven �t kerestelek t�ged. Nap hosszakat. Azt�n tizen�t �v eltelt�vel, m�r feladtam a rem�nyt, hogy megtal�ljalak. Tudtam j�l, hogy a vad�szok kegyetlen gyilkosok, akik abb�l merik energi�jukat, ha �lhetnek.

- Pedig itt voltam... Angli�ban...

- Tudom - s�hajtotta. - De a szagod annyira, de annyira elkeveredett az emberek�vel, hogy m�r nem tudtalak... nem tudtunk �rezni. Azt�n most h�la Drake-nek, siker�lt visszakapnunk t�ged.

A l�ny megt�r�lte tekintet�t. Most m�r eg�szen biztos volt benne, hogy l�tnia kell a f�rfit. Tal�lkoznia kell vele, hogy kifejezhesse h�l�j�t. Annyira v�gyott r�, hogy ism�t belepillanthasson abba a csod�latos gy�m�nt sz�n� szemp�rba. Istenem, b�rmit megtenne ez�rt.

- �dv�zl�m, Oliveira - hajolt meg Vande, miut�n bel�pett.

- Szervusz - k�sz�nt�tte.

- Ap�m - fordult fel� a l�ny tisztelettud�an. - Szeretn�k elk�redzkedni.

- Mi�rt? - vonta fel a kir�ly a szem�ld�k�t.

- Egy civil v�mp�r s�lyosan megs�r�lt, �s rengeteg v�rt vesztett. Innia kell - hazudta csendben. - Elenged?

- Egy civil?

- Peapa, tudja nagyon j�l, hogy a mi v�r�nk a leger�sebb. M�r k�t emberi n�b�l is ivott, de mindkettej�kb�l annyit, hogy m�r az �jul�s hat�r�n vannak. Az �n v�rem pedig er�s �s tiszta.

- Felaj�nlom magamat - �llt fel Olive.

- Nem - ellenkezett tal�n t�l hevesen is. - �gy �rtem - pirult el. -, �n ink�bb maradjon itt... a l�ny�val. Biztos rengeteg dolgot kell megbesz�lni�k - mosolyodott el halv�nyan, ahogy f�l�nken apj�ra pillantott.

- Rendben. De ut�na gyere haza.

- K�sz�n�m, ap�m - azzal egy szempillant�s alatt l�thatatlann� v�lt.

K�pes volt hazudni, csak az�rt, hogy l�thassa Drake-t. �rezte az ereiben csordog�l� v�mp�r v�r�b�l, hogy az �llapota nem �ppen a legjobb. A mellkasa f�jt, ebb�l tudta, hogy szerelme vagy megs�r�lt, vagy pedig az �tok ism�t elhatalmaskodott rajta. P�r perccel k�s�bb m�r egy elhagyatott h�z l�pcs�je el�tt jelent meg, hogy enyh�tsen a f�rfi f�jdalm�n.