Mes�k

Valami nem stimmelt a szemeivel. Nem fekete�k voltak, ahogy els�re l�ttam, hanem m�lyv�r�sek. Megijedtem Kian-t�l. Hab�r m�g mindig az ajt�ban �llt, �reztem az ir�ntam �rzett d�h�t.

- Seth besz�lhetn�k veled? – Meglep�dtem. Azt hittem, megint nekem akar ugrani.

- Persze.

Seth k�vette a testv�r�t, �n pedig maradtam, ahol voltam: a konyh�ban, az asztaln�l. �k kimentek a nappaliba, �gyhogy �n nem hallottam semmit sem a besz�lget�s�kb�l, de nagyon is sejtettem, hogy r�lam van sz�. Nagyj�b�l t�z perc m�lva Seth visszaj�tt.

- Kian szeretn�, ha v�gre elkezden�m megjav�tani a kocsidat.

- Hogy min�l hamarabb elt�njek innen?

- H�t… Nem mondta ki…

- De ezt gondolja. �rtem �n. �s mikor akarsz neki�llni?

- Ak�r most is. De seg�tened kell.

- Nyilv�nval�an.

Kiment�nk a gar�zsba, ahol ott �llt az �t�tt-kopott kocsim. Ahogy r�n�ztem, kezdtem azt hinni, hogy egy teljesen �j kocsit kellene venni, mert ez… Azonban Seth m�ris elindult, hogy hozzon n�h�ny szersz�mot, majd neki�llt a kocsimnak. Nagyon nem tudtam neki seg�teni, ink�bb csak figyeltem.

- Hallgatlak – sz�lalt meg a fi� egy id� ut�n.

- Mi�rt, mit kellene mondanom?

- Nem akarsz k�rdezni valamit?

- De igen – vallottam be. - Kian mit mondott neked pontosan?

- Hogy szereljem meg a kocsidat, hogy te min�l hamarabb elt�nhess innen. Csak kicsit durv�bb szavakat haszn�lt.

- Azt el tudom k�pzelni. Folytatod a besz�mol�dat, amit abbahagyt�l, mikor Kian bej�tt?

- Persze. De m�r nem eml�kszem mit akartam mes�lni.

- Hogy te hogyan lett�l halhatatlan. Kian-t �rtem, de t�ged…

- A b�ty�m sem �gy lett haland�, ahogy azt te gondolod. Azt ugyeb�r tudod, hogy �d�m �s �va halhatatlanok. �s mi vagyunk az els� gyermekek a F�ld�n. K�in sz�letett el�sz�r, ut�na nem sokkal �bel. Az els� gyermek v�mp�r volt, a m�sodik haland�. Ez�rt is tudta meg�lni K�in az �ccs�t. Nem akkor v�lt halhatatlann�, amikor v�gzett vele, eg�sz �let�ben az volt. Azt�n n�h�ny sz�z �v m�lva �n is megsz�lettem. Kezdett�l fogva �n is halhatatlan voltam, de m�g Kian s�padt b�rrel b�szk�lkedhetett, �s soha nem barn�totta a nap, addig �n �gy les�ltem, hogy szinte feket�nek l�tsz�dtam a b�ty�m mellett. Azt�n, nagyj�b�l h�sz�ves koromban egyszer �talakultam farkass�. Az erd�ben vony�t�st hallottam, �s meg akartam tudni, hogy mi az. Kil�pett el�m egy hatalmas l�ny, �s �n is olyann� v�ltam, mint az az �llat. El�sz�r megijedtem, de azt�n arra gondoltam, hogy �jra emberi alakban akarok lenni, erre visszav�ltoztam. Onnant�l kezdve b�rmikor farkas alakot tudtam felvenni. Azt�n k�s�bb j�ttek a bonyodalmak. – �gy t�nt, befejezte, �gy k�rdezhettem. Az utols� mondat�t figyelmen k�v�l hagytam, �tt�rtem ink�bb egy m�sik, sz�momra �rdekesebb t�m�ra.

- Amikor Kian az el�bb bej�tt, akkor a szemei olyan furcs�k voltak. Mi t�rt�nt vele?

- Azt hittem pedig, hogy nem veszed �szre. Kian akkor „reggelizett”. – Beleborzongtam a szavaiba. Hi�ba hittem, �s most m�r tudtam, hogy l�teznek, �s mivel t�pl�lkoznak, ahogy Seth az el�bb k�nnyed�n kimondta a reggeli sz�t… Nem mertem belegondolni, hogy meg�lt egy �rtatlant.

- Kian nem �l meg senkit. – Mintha Seth belel�tott volna a fejembe.

- Ezt hogy �rted?

- �gy, ahogy mondom. Embert csak nagyon ritk�n t�mad meg, �ltal�ban �llatokb�l eszik.

- Ja, igen, err�l m�r hallottam. De az �llati v�r olyan, mintha… - Nem tudtam megfogalmazni a gondolataimat.

- Egy id�re j�llaksz, de m�gsem olyan, mintha emberb�l inn�l. N�ha, amikor j� napja van, Kian szokott err�l mes�lni.

- �s te? Te mit eszel? M�rmint, hogy farkas vagy de…

- Ember is – fejezte be helyettem a mondatot. – Emberi alakban emberi �telt eszem, de ha farkass� v�ltozom, akkor a nyers h�s is megteszi.

- Embereket is �lsz?

- Nem. Soha nem mern�k olyat tenni. Egyr�szt, f�lig �n is az vagyok, m�sr�szt pedig arra tan�tottak, hogy v�djem �ket. Nem �rzek ir�ntuk sem szomjat, sem �hs�get… Az el�bb mi�rt farkasnak nevezt�l? – El�sz�r nem tudtam, mire gondol. Azt�n beugrott.

- Fogalmam sincs. Tal�n, mert nem vagy ijeszt� sz�rny, hanem alakv�lt�.

- Tudod, lehet, hogy ezt csak te egyed�l l�tod �gy. M�s m�r sik�tozva elrohant volna. �szint�n sz�lva azt v�rom, hogy te mikor teszed ezt.

- Nem fogom megtenni, b�rmennyire is rem�nykedsz benne. De ha Kian-t r�m usz�tod, akkor hamar meg fog t�rt�nni.

- Csak nem f�lsz t�le? – G�nyos mosoly volt az arc�n, de nem volt annyira meglepett, mint gondoltam volna.

- De igen. Elv�gre � egy v�mp�r, vagy mi a fene…

- Nyugi! Am�g engem l�tsz, addig nem kell f�lned!

- Mi�rt, tal�n az �csit nem b�ntja? – g�nyol�dtam most �n is.

- �n le tudom �ll�tani legal�bbis. Ami r�lad nem mondhat� el. – Valami eszembe jutott. Illetve t�bb dolog is, de most legink�bb ez foglalkoztatott. Egyel�re.

- A Biblia K�in-t �r, de a b�ty�d viszont Kian. Ugyanarr�l a szem�lyr�l besz�l�nk, de m�s neveket haszn�lunk. Ez mi�rt van �gy?

- Hogy jutott ez eszedbe? – k�rdezte, majd letette a f�ldre a szersz�mokat, � maga pedig elindult fel�m.

- Nem illik k�rd�sre k�rd�ssel felelni – oktattam ki. – Egy�bk�nt pedig �gy, hogy ha nem vetted volna �szre, a b�ty�dr�l volt sz� az el�bb.

- Aha, r�mlik valami. Rendben. Kian, �gy nagyj�b�l n�gy �vsz�zada majdnem lebukott a nev�vel. Akkor m�g a K�in nevet viselte, viszont beleesett egy pap l�ny�ba. A l�ny olyan neveltet�st kapott, amit azt�n egyik f�l sem k�sz�nt meg. A l�ny meghalt, az apj�val egy�tt, Kian pedig elmenek�lt. Igen, � �lte meg �ket – tette hozz�, mikor l�tta rajtam, hogy k�zbe akarok sz�lni. – Az egyszeri alkalom volt. Sem el�tte, sem ut�na nem tett semmi olyan dolgot, amivel ak�r vesz�lybe sodorhatna egy embert is. Akkor v�ltoztatta meg a nev�t. Onnant�l kezdve nagyj�b�l �t-hat �vente �j helyet kerest�nk magunknak. Nem akartunk egy helyen sem megmaradni, mert az r�nk is, �s az emberekre is vesz�lyes lett volna. �s ebben a h�zban �l�nk m�r k�r�lbel�l t�z �ve.

- Hogy-hogy?

- Mert egy nagyon eldugott helyen van. Viszont t�ged nem zavar, hogy nagyon gyorsan v�ltasz t�m�t?

- Nem. �gy sokkal �rdekesebb.

- Az biztos! N�ha m�r azt sem tudom, mit magyar�zok. Csak tudn�m, hogy mi�rt mes�lek �n neked ennyit.

- Tal�n mert megk�rtelek r�, �s nincs jobb id�t�lt�sed?

- Vagy, mert ink�bb j�rtatod a sz�dat, �s bolonds�gokat k�rdezel, ahelyett, hogy seg�ten�l! – v�laszolt tettetett haraggal.

- �lljunk csak megy egy sz�ra…

- Mi�rt, eddig mit csin�ltunk?

-… egy, amiket k�rdezek, nem bolonds�gok, kett�, �gyis tudsz besz�lni, hogy k�zben az aut�mat szereled! – ki�ltottam, �szre sem v�ve a k�zbesz�rt mondat�t.

- Kris, nehogy m�r te legy�l fennakadva! Megcsin�lom a kocsidat, �s k�sz! De ha csak duzzogni akarsz, mert megszerelem a j�rg�nyt…

- Ink�bb csin�ld! – sz�ltam r� durc�san. Nem voltam hajland� hangosan beismerni: igaza van, �r�ln�m k�ne, hogy megcsin�lja a kocsimat. Visszament, �jra felkapta a szersz�mait, �n meg le�ltem a f�ldre. Az eszembe sem jutott, hogy a padl� csupa olaj, meg maszat…

Eg�sz estig ott �ltem, Seth k�zbe felment a konyh�ba, �s hozott n�h�ny szendvicset, de tulajdonk�pp eg�sz nap a gar�zsban voltunk. F�ltem bemenni a lak�sba, h�tha �sszefutok Kian-nel. Azonban este k�nytelen voltam felmenni, mivel lent nem aludhattam. Szerencs�mre viszont nem tal�lkoztam az undokoskod� b�ttyal, �gy arra az est�re megnyugodtam. Vagyis nem teljesen. A f�rd�ben, a zuhany alatt �llva meglepet�s �rt…