New city, new home, new neighbors and new friends (2. rész)

Az élet a késő délutáni órákban sem állt meg Spanyolország fővárosában, még inkább pezsget. Az egész város telis tele volt emberekkel.
  -   Lauren? - tette fel kérdését az egyik sétáló, mikor elhal1adt egy kávézó kinti asztala mellett. A szólított lassan fordult felé, így megbizonyosodott benne, hogy jól gondolta.
  -   Szia - köszönt a férfire, miközben feltolta napszemüvegét. Kérdőn nézet rá, hiszen nem tudta, hogy mit akar.
  -   Leülhetek? - kérdezte meg, miközben közelebb lépet az asztalhoz.
  -   Persze - válaszolta mosolyogva. A vele szemben lévő székre ült le, így újra barna szemeibe pillanthatott. Nem sokkal ezután a pincérnő kihozta cappucinóját. - Te kérsz valamit?
  -   Egy ásványvizet kérnék - nézet a felszolgálóra, aki megilletődve vette tudomásul a rendelést. Lauren csak fejét csóválva figyelte a jelenetet. - Mi az?
  -   Semmi, csak nem hiszem, hogy mostanában veled fogok nyilvános helyen megjelenni - jelentette ki egyszerűen. Látva az értetlen tekintette még jobb kedve lett.
  -   Mégis mit vétettem egy perc alatt? - kérdezte kissé túljátszva. Ő is vigyorgott, ami az elmúlt hetekben nem nagyon volt jelen életében.
  -   Szegény lány azt sem tudta, hogy hol van, mikor meglátott - válaszolta hátra dőlve, kezében a csészével. Lassan kortyolt bele a gőzölgő italba, aminek már az illata is felélénkítette fáradt lelkét. - Ráadásul még csak ma érkeztem, de jó eséllyel indulok, hogy holnap már a címlapokon szerepeljek veled.
  -   Nem tehetek róla, hogy ilyen hatással vagyok a nőkre - mondta ártatlanul, miközben a fiatal lány kihozta hűs italát. LC csak szemeit forgatva figyelte, ahogyan lassan elvörösödik, majd gyorsan távozik az asztaltól. - Most sem csináltam semmit!
  -   Persze, mert te vagy a ma született bárány - nevetett fel hangosan. Volt pár sejtelme, hogy most szegény lány mennyire szeretne elsüllyedni, hiszen vele is megtörtént már ez. - Ha a többiektől elkéred a fehér mezt, még illeni is fog a képhez.
  -   Á, nevess csak! Majd a végén én fogok - játszotta meg a duzzogást. Annak ellenére, hogy most beszéltek hosszabban elsőjére, olyan volt, mintha évek óta ismernék a másikat. - Miért kellett beszélned Pérezzel?
  -   Mivel modellt keres, így engem küldtek. Csak lehet, hogy én leszek az, aki a nőket is kicsalogassa a meccsekre, vagyis jóval többet, mint amennyien eddig kimentek - válaszolta, miközben lerakta kezéből az üres csészét. - Még egy napja se vagyok itt, de máris lehet, hogy munkát kaptam. Ezt fel kell vennem! - nézte telefonja kijelzőjét, miután elővette táskájából.
  -   Nyugodtan - dőlt hátra székében, miközben végig Laurent figyelte. Ahhoz képest, hogy még nem rég találkoztak, úgy beszélgetnek, mintha ez évekkel ezelőtt történt volna. Első pillantástól fogva valami különöset érzet a közelében, így ennek minél hamarébb rá akar jönni az okára. Gondolatait a kedves hang zárta el, mely tökéletesen beszélte az angol nyelvet. Felpillantva rá, találkozhatott vidám barna tekintetével, mely rámosolygott. - Megkérdezhetném, hogy eddig hol éltél?
  -   New Yorkban, de itt, Madridban születtem - jelentette ki válaszát immár spanyolul. Mindkét nyelvet tökéletesen beszélte, így észre sem lehetett venni, hogy hosszú évekig nem volt szülővárosában. - Holnap lesz az utolsó meccsetek, igaz?
  -   Igen, de ezt... - nem tudta befejezni mondatát, mivel folytatták helyette.
  -   Azért, mert Amerikában éltem, még én is néztem futballt. Így tudatában vagyok, hogy ki az az Iker Casillas is - mondta mosolyogva a férfinek, aki meglepve pillantott rá. De ez hamar elmúlt és ő is hasonlóképpen reagált, mint a nő. - Spanyol vagyok, nem amerikai. Ráadásul, ha már a fővárosban születtem csak nem fogok a Barcelonának szurkolni.
  -   Ezt elmondhatnád az öcsémnek is - kortyolt bele italába. Testvére, Unai a Barcának drukkolt, még úgy is, hogy bátyja az ellenfélnél játszott.
  -   Ne mond, hogy nekik szorít! - mondta ki összevont szemöldökkel, hiszen ez eléggé érdekes dolog volt számára. Hiába nem élt eddig a városban, mégis a Blancokért nézte a fordulókat. - Elég érdekes családod lehet.
  -   Ahhoz képest sok mindent tudsz a fociról, hogy nem nagyon voltál az országban. Szerintem meg fogod kapni a szerződést - jelentette ki magabiztosan. Belegondolva ő szívesen ment volna ki olyan mérkőzésekre, ahová a vele szemben ülő invitálja. Alakját és külsejét megnézve tökéletesen illet ebbe a szerepbe, hiszen csinos volt, de mellette sportos is, amivel még hitelesebben adhatja majd el a képeket.
  -   Ez a bizottságon és rajtatok múlik - nézet mélyen a barna szemekbe. Pillanatokig így figyelték egymást, magukat sem értve.
  -   Részemről veheted biztosra, hogy megkapod - mondta ki az igazat. Nagyon is örült volna, ha tényleg így lesz, mivel tudta, hogy mivel jár ez. - Szerintem a többiek is benne lesznek. Szóval készülhetsz, mert nem mindenki olyan nyugodt és kedves, mint én!
  -   Látom az egóddal nincs semmi baj - forgatta meg szemeit. Ezt követően nem sokkal megjelent a pincér lány, aki elvitte üres csészéjét. Míg ő a lányt nézte, érezte magán Iker átható pillantásait. Visszafordulva tekintettük újra találkozott. - Mi az?
  -   Valamiért olyan érzésem van, hogy már máskor is találkoztunk. De ezt tekintve, hogy New Yorkban éltél, lehetetlen - mondta ki azt, ami már rég motoszkált agyában. Mintha már valamikor valahol látta volna Laurent, de mégsem volt benne biztos.
  -   Nem, nem az - válaszolta, mire csak egy döbbent és kérdő pillantás volt a válasz. Csak mosolyogva gondolt vissza tavalyi évére, amikor az egész nyarát utazással töltötte. Legelőször Ausztriában volt, ahol munkáját végezte a pihenés mellett. - Az Eb láthattál. Végig ott voltam, ahogy a szerződésem szólt. Nekem most mennem kell - pillantott telefonja kijelzőjére, majd a számlát hozó lányra. Már éppen nyúlt volna érte, mikor Iker elvette előle.
  -   Hagyd, meghívtalak! - jelentette ki mosolyogva, mire a váró személyzet teljesen elpirult. LC csak mélyet sóhajtva törődött bele, majd felállt az asztaltó és a vele szemben ülőt is megvárta. - Elvigyelek?
  -   Köszönöm, de nem kell, még van egy kis dolgom - felelte, miközben szemüvegét vissza letolta szemei elé, ezzel eltakarva azokat a férfi elől. Gondolkodás nélkül közelebb lépet hozzá, majd arcon puszilta és elindult az ellenkező irányba. - Szia.
  -   Szia - köszönt el Iker is, a távolodó után nézve. Pillanatokig mereven bámulta a történéseket, de észbe kapva, megfordult és ő is elhagyta a kávézót. Az elvállás mozzanata után arcára egy széles vigyor kúszott fel, amit saját maga sem értett, de ez csak nem tűnt el.

***

Az emelkedő tetején lévő villa előtt egy taxi állt meg. Utasa fizetés után kiszállt, majd a bejárat felé vette útját. Az utca kihalt volt, így nem figyelte senki se a mozgásban lévő nőt. Feltűzött hajából néhány kilógó tincset a lágy szél meglebbentett, ami jól esett a melegben. A könnyed öltözékében is még forróbbnak érezte a levegőt, így eltervezte magában, hogy mihelyst bejut szobájába, átöltözés után a medencét veszi célba.
Megnyomva a csengő gombját, lépéseket hallott. Pillanatok múlva ki is nyílt az ajtó, majd be is engedték, mikor meglátták.
  -   El tudtál mindent intézni? - kapta a kérdést Isabeltől. A kezeiben lévő szatyrokkal követte a nőt, majd megállva a konyha pultnál, rárakta azokat.
  -   Holnap Jessicával be kell mennünk megbeszélni pár dolgot, utána pedig mehetek a városházára - válaszolta Lauren, miközben kivett a vásárolt dolgokat. Főként kis kedvencének volt benne étel, de magukra is gondolva, vett pár szükséges dolgot. - Ma kértem időpontot. Remélem, minél hamarébb el tudok intézni mindent.
  -   Szerintem hamar meglesznek. Ezeket ide berakom - lépet be egy újabb ajtón, magával hozva a macska eledelt. Rajta már bikini volt, így LC is sietett, hogy végezzen. - Kint leszünk a medencénél. A szobád az emeleten van a bal oldali folyosó jobb oldalán a legutolsó ajtó.
  -   Köszi - indult a megadott irányba. Út közben összetalálkozott Hópihével, így lehajolva hozzá, karjaiba vette.
Együtt folytatták útjukat, immár a fa lépcsőn. A forduló két sarkában cserepes növények foglaltak helyet. Nem különösen nézte meg a berendezést, sokkal jobban érdekelte a szobája. Remélte, hogy kicsit hasonlítani fog New York-i lakó helyiségéhez.
Elérve az utolsó ajtót, lassan nyomta le a kilincset. Betolva a sötét színű ajtót, egy hófehér szobában találta magát. Ezzel éles kontrasztot alkotott a mahagóni színű bútorok és keretek. A szemben lévő falon hatalmas ablakok voltak egy ajtóval, mely az erkélyre nyíltak.
A terasznak is beillő hely, körbe futotta a szobát, így az ágy mögött kihagyott kis résznél is volt ajtó és ablak. Mosolyogva ment be, magában elkönyvelve, hogy sok hasonlóság akad a két szoba között.
Lerakva cicáját bőröndjeihez lépet, amik már ott vártak a kicsomagolásra. Kintről már felhallotta az ütemes felmixelt dalt, mely arra késztette, hogy ő is menjen a lányokkal bulizni. Egyre több változást vett magán észre, amit csak annak tudott be, hogy Spanyolországba jött.
Előkeresve bikinijét, gyorsan lecserélte erre ruháit. Az álló tükör segítségével megigazította, ahol szükségesnek látta, majd hajából kivette csatját és kissé megborzolta tincseit. Újra összefogta lófarokba, majd egy fekete hajgumival összefogta.
Napszemüvegét visszarakva szemei elé, elhagyta szobáját. Magabiztosan lépet ki a szabad levegőre, már halvány emlékét sem keltette annak a személynek, aki régen volt. Most már az a fiatal és sikeres nő volt, aki előtt még rengeteg siker áll.
Mintha csak az ő érkezésére vártak volna, elpattant két pezsgős dugó, melynek palackjából habosan folyt ki az aranyszínű lé. Ujjukat a lyukra téve egymást kezdték el locsolni, miközben Lauren próbált menekülni.
Tudta jól, hogy ez a nyár más lesz számára, mint az eddigiek. Hatalmas változások lesznek, amiknek ő is örülni fog, még ha nem is tudja mik fognak történni, de egyben biztos volt. Lakótársaival együtt jól fogják el tölteni a nyári hónapokat.

A hangos nevetésre és sikolyokra a szomszédban is felfigyeltek. Mivel meg akarták tudni a hangok okát, így felmentek az egyik erkélyes szobába, ahonnan meg tudták nézni ennek okát. Átnézve a másik telekre, mosolyogva és érdeklődve lesték a történéseket.
  -   Odaát már beindult a buli, és úgy tűnik, hogy téged nem hívtak meg Sergio - könyökölt a korlátra Iker, miközben a lányokat figyelte. Már épp fordult volna el, mikor egy ismerős személyt vélt felfedezni. Nem volt biztos benne, de miután meglátta mosolyát, azonnal felismerte.
  -   Persze, majd legközelebb! De gyere, mindjárt itt lesznek a többiek - indult vissza a hátvéd.
A kapus még percekig maradt helyén, továbbra is az ismert nőt figyelve. Különös érzés megvalósult, hiszen újra látja Laurent. Fogalma sem volt, hogy ez mit jelent, de úgy volt vele, hogy majd ki fog derülni minden. Hiszen erre lesz idő, mivel biztos volt benne, hogy meg fogja kapni a szerződést, így elég sokszor fog vele találkozni.
Somolyogva lökte el magát az erkélytől, majd barátja után indult. Nem akart semmit sem elhamarkodni, így hagyta, hogy minden menjen a maga útján.