Who's that girl? (2. rész)

Madridra lassan sötétedet az éjszaka. A lemenő nap narancsosra festette az égbolt alját, amin már néhol lehetett látni a csillagokat. A lehűlő levegő miatt az utcákat lassan töltik fel a turisták és a szórakozást kereső spanyolok.
Ám voltak olyanok is, akik inkább a kellemes sétát választották, felfedezve a környéket. A külvárosi negyedben, ahol a gazdagabb villák kaptak helyet, rengeteg park volt, ahová a gyerekes családok mehetek ki pihenni egy fárasztó nap után.
A játszó gyerekek mellett rengetegen használják ki az ösvényeket sportolásra. A széles úton futóknak hatalmas hely van, így könnyedén ki lehet kerülni a sétálókat.
  -   Jessica? - kérdezte meg a megálló férfi, a mellette elhaladó nőt. Ismerősnek tűnt neki, de nem volt biztos abban, hogy új szomszédját látja.
  -   Sergio?! Szia - köszönt a megforduló nő mosolyogva.
  -   Mit csinálsz itt? - tette fel következő kérdését. A lány mellé szegődve folytatta tovább útját.
  -   Csak sétáltam, de már megyek vissza - nézet a mellette haladóra. Lauren és közte a nagy különbség a férfiak terén is megmutatkozott. Ő imádott a középpontban lenni, és barátnője szerint falta a pasikat, de ezt sosem bánta. De az idősebb New York-i lány sokkal visszafogottabb volt. A bulikban benne volt, de a másik nemet ez egyáltalán nem zavarta. Mégis LC-t ez nem érdekelte, ő sokkal jobban szerette a normális kapcsolatokat, így nem ugrott fejest futó kalandokba, míg ő rengeteg ilyenben volt már. - És te?
  -   Csak kijöttem futni. Ugye nem baj, ha veled tartok? - pillantott a tőle alacsonyabb nőre. Nem értette, de egy másik arc villant be szemei elé. A barna szem és hajszín sötétebb lett, majd egy lágy mosolyt látott, amit néhány órája is.
  -   Persze, hogy nem - mondta vidáman Jess, természetéből adandóan. Magában örült is a kérdésnek, hiszen jobba meg akarta ismerni a férfit.
  -   Bejártad már Madridot? - hessegette el magától a nőarcát kérdésével. Erősen kellett koncentrálni, hogy ne kalandozzanak el gondolatai.
  -   Még nem. LC nem ért rá és megígértem neki, hogy megvárom ezzel - válaszolta a nő, miközben kiértek a parkból. Lassan haladtak, ami egyáltalán nem zavarta.
  -   A testvéred? - a délelőtt is hallott név felkeltette érdeklődését. Nem látta az említette, de biztos volt benne, hogy sokat fogja még ezt megtenni.
  -   Nem, de már annak is lehetne nevezni. Igaz teljesen egymás ellentétei vagyunk - jelentette ki. Sokszor kapják ezt a kérdést, mivel majdnem mindig együtt vannak. - Neki köszönhető, hogy tudok mindent Madridról. Ha ő nincs, téged biztos nem ismerlek fel. Az összes államban nem találni olyan fanatikus rajongót, mint LC. És most már nem is lesz, mivel itt fog maradni.
  -   Akkor készüljek fel rá?! - kérdezte nevetve. A mai nap után már nem lepte meg az elhangzottak. De remélte, hogy nem kell majd tartania attól, hogy a szomszédba költözőtől nem tud nyugodtan pihenni.
  -   Ő nem olyan, mint az átlag drukker csajok. Sikeres modell, így tudja milyen az, mikor egy autogrammért ölni tudnának - válaszolta komolyan. Nem egyszer látta barátnője megrohamozását és az akkori nyugodt viselkedését. Befordulva az utcán, vette észre, hogy pár méter és otthon lesz. - Bármennyire is szereti a modellkedést, a vele járó hírességről lemondana. Nem szereti a túlzott felhajtást, ha róla van szó.
  -   Nincs egyedül - bólintott Ramos. Ő is tapasztalta már nem egyszer, hogy jobb lenne közembernek lenni, de a fociról nem tudna lemondani, így elviseli a rajongókat. - Isabel vett magának egy új Audit?
  -   Ő Valenciában van - vonta fel szemöldökét Jessica meglátva az említett autót. A hófehér kocsihoz ekkor egy nő lépet, majd be is ült. Fogalma sem volt, hogy ki lehet az, hiszen még sosem látta. Érdeklődve nézte, ahogyan gyorsan hátratolatva elindul. A vezetési stílus és a sebesség is ismerős volt neki, de akire gondolt az nem lehetett, vagy mégis? - LC-nek nincs autója, pedig úgy vezet, mint ő!
  -   Egy újabb szomszédom lesz? - tette fel mosolyogva a kérdést Sergio. Ám meghallva a gumik csikorgását, azonnal előre figyelt. A lefékezet TTS hátramenetben gurult feléjük. A sötétített ablaküvegek miatt nem látták, hogy ki ül benne, mikor melléjük ért.
  -   LC? - hökkent meg a mellette álló nő, mikor lehúzódott az ablak. A bent ülőből nem sokat látott Jessica miatt, így csak hallására hagyatkozhatott.
  -   Majd elmondom! - a kellemes hang ismerősnek tűnt számára, de nem tudta honnan. Újra az az érzés kerítette hatalmában, mint amit a stadionban érzet, mikor Laurennel találkozott. Valamiért azonnal rá gondolt, mikor meghallotta a hangot, de mégsem ugyanaz volt. - Be kell mennem a városba. Tíz perc is itthon leszek.
  -   Oké. Szia - köszönt el Jess. Az üveg lassan húzódott vissza, miközben vezetője már el is indult. Sietségének köszönhetően a gumik nyikorogva adták meg magukat akaratának. - Ő volt LC.
  -   Mindig ilyen gyors a bemutatkozása? - kérdezte a férfi, amikor újra elindultak. Nem sok nőt látott, aki így vezetne.
  -   Nem szereti az általam is kedvelt, szerinte „hússzal tötymörgő csórikám" tempót - válaszolta nevetve. Sosem vezetett olyan ütemben, mint barátnője. - Ezért szokott ő vezetni, ha megyünk valahová együtt. Nem bírja elviselni az én sebességemet.
  -   Akkor lehet, hogy szakmát tévesztett és versenypilótának kellett volna mennie.
  -   Ezt már ő is mondta egy párszor - értett egyet Sergióval. Elérve a ház kapuját, megálltak. - Bejössz egy kávéra?

Az esti forgalom lassan kezdet fogyni. Ám ez nem jelentette azt, hogy a taxisok munkájának vége lenne. Most indult be csak igazán, mivel a szórakozni vágyó fiatalok őket hívták, és nem saját autóikkal indultak el.
A városi fények egyre erősödtek a felkapcsolódó táblákkal, és lámpákkal. Az ideérkező turisták élvezettel figyelték a színes esti képet, de voltak olyanok is, akik siettek és így nem volt erre idejük.
A gyorsan suhanó Audi vezetője magabiztosan haladt az utakon, annak ellenére, hogy még csak párnapja van Madridban. Ez pedig annak volt köszönhető, hogy igyekeznie kellett. Magában hálát mondott azért, hogy gps is van az autóban.
Más különben elég nehéz lenne eljutni Valenciába, igaz ha nem kapta volna a kocsit még nehezebb volna. Ráfordulva a villához vivő útra, még jobban a gázra lépet, hiszen még össze kell pakolnia.
Lefékezve a járműt, leállította a motort, majd behúzva a kéziféket, kiszállt. Nem vette elő kulcsát, hiszen látta, amint Jessica hazafelé tart. Belépve a bejáraton, levette cipőjét, majd gyorsan a fokokon szaladt felfelé.
Végig menve a folyosón, szobájába ment, ahol még szerencséjére nem rakta el bőröndjeit. Nem törődve a lentről felhallatszódó nevetéssel, szekrényéhez ment, ahonnan sietve vette elő ruháit.
Nem egyszer kellett már az utolsó pillanatokban becsomagolnia, így már ezt rutinosan csinálta meg. Igaz most nem géppel fog menni, de időben el akart indulni. Elrakva minden szükséges dolgát, elhúzta zipzárakat.
Felpillantva ágyára észrevette Hópihét, aki érdeklődve figyelte őt. Mosolyogva kedvencéhez lépet, majd felemelve elindult az ajtó felé, maga után húzva bőröndjét. Lesietve a lépcsőn, leállította poggyászát, majd a konyha felé indult, ahonnan a hangok is érkeztek.
  -   Jessica? - mondta ki a kereset személy nevét.
  -   A konyhában vagyunk - érkezet a válasz. Kíváncsi volt, hogy ki van barátnőjével, hiszen tudta, hogy Isabel nincs itt.
  -   Figyelj... - belépve a konyhába, elhallgatott. Meglátva a vele szemben ülő férfit, nem tudott mit mondani. Nem értette, hogy mit keres itt, de nem is volt ideje ezzel foglalkozni. - Szia, Sergio.
  -   Hola - köszönt vissza a játékos, leplezve döbbenetét. Nem akarta elhinni, hogy a lány is a szomszédságában lakik. Pillanatokig tartott, míg felfogta a helyzetet.
  -   Ti ismeritek egymást? - kérdezte meglepve Jess. Fogalma sem volt, hogy mikor találkoztak, hiszen reggel nem látták egymást.
  -   Nincs időm elmondani, de ha érdekel, akkor kérdezd meg Sergiót - jelentette ki, miközben csörgő mobilját vette elő. Megnyomva a zöld gombot, füléhez emelte a készüléket. - Szia, Lana! Most nem érek rá, majd felhívlak később, rendben? Oké, szia!
  -   Hová mész? - tetet fel következő kérdését LC-nek, aki épp a hűtőt nyitotta ki. Kivéve egy palack ásványvizet, visszacsukta az ajtót. Barátnőjéhez lépve, az előtte lévő csészéért nyúlt, majd belekortyolt kávéjába.
  -   Le kell mennem Valenciába, most szólt Enrique - mondta, miközben lerakta a kezében lévő tárgyat. Farmer zsebében újra megszólalt telefonja, amit sóhajtás közepette vett elő. - Haló?
  -   Szia, Fly! - hallotta az ismerős hangot. Már a becenév használatából is rájöhetett volna, de a mély hang is elég volt hozzá.
  -   Honnan tudod a számom? - nézet kérdőn, hiszen nem adta meg a férfinek. Lepillantva a besétáló kiscicára, eszébe jutott, hogy miről feledkezet még meg. - Mindjárt folytathatod, csak egy pillanat! Jess vigyáznál addig Hópihére?
  -   Persze - válaszolta barátnője, felemelve a kisállatot. Érdeklődve figyelte Laurent, aki mióta meghallotta a vonal másik végén lévő személy hangját megváltozott. Ezt szemein vette észre, amik vidáman csillogtak.
  -   Ezeken a számokon is elérsz. Itt a cím, ahol a bemutató lesz. Ezeket pedig Enrique küldte - írta le gyorsan új telefonszámait egy fecnire, amit odanyújtott a világosbarna hajúnak. Mellé két jegyet is adott, ami a bemutatóra szólt.
  -   Mégis elmondanád, hogyan jutok én el oda? - kérdezte meg, miközben a macskát simogatta. Sergio csak csendben figyelte őket. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, hiszen magának bevallva mindkét nő tetszet neki.
  -   Nem tudom! Megkérsz valakit, vagy lejössz tömegközlekedéssel - jelentette ki, majd befejezetnek vélve a témát, visszaemelte füléhez a telefont. A palackot a kezébe vette, majd lehajolt barátnőjéhez és arcon puszilta. - Sziasztok! Te pedig elmondod, hogy honnan szerezted meg a telefonszámom! - szólt immár a telefonba Lauren. Gyors léptekkel bőröndjéhez ment, majd elhagyta a házat.
  -   Aki keres, talál! - mondta vidáman Iker. Igaz nem látta, de biztos volt, hogy egy önelégült mosoly van a férfi arcán. Fogalma sem volt, hogy miért hívta fel a férfi, de szerette volna ezt minél hamarabb kideríteni. - Hová utazol?
  -   Mennyi idő, innen Valencia? - direkt hagyta el a választ, igaz kérdésében megválaszolta. Felnyitva a csomagtartott, berakta csomagját, majd vissza lecsukta az ajtót.
  -    Majdnem négy óra. Szóval az a célpontod!
  -   Igen, de elmondanád, hogy miért hívtál - tért a lényegre, miközben beült a kocsiba. Elhelyezkedve az ülésen, vizét a tartóba rakta. Beindítva a motor, azonnal bekapcsolta a rádiót, melyből Paul van Dyk új dala szólt, a For an angel 2009. Már nem egyszer hallotta, ami be is került kedvencei közé.
  -   Hallom már megismerkedtél az Audival - jelentettet ki, eltérve a válaszadástól. LC szemeit forgatva kapcsolta be övét, majd a műszerfalba épített gps-hez hajolt.
  -   Mi lenne, ha válaszolnál is? Még mielőtt elfelejteném! Ha legközelebb fel akarsz hívni ne ezen hívj - mondta, miközben beprogramozta az úti célt. Végezve ezzel, lediktálta új számát, amit azért kellett, hogy spanyol barátai ezen hívják. Emiatt vett egy másik telefont is, amit majd a munka adóinak akar megadni, ha szükséges. - Most mondom, ha ezen fogsz hívni, biztos lehetsz, hogy nem fogom felvenni!
  -   Értettem őrmester. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezem nem kell-e egy idegen vezető. Gondolom még nem jártad be Madridot?
  -   Még nem, de szavadon foglak, ha itthon leszek - jelentette ki mosolyogva Lauren, miközben sebességbe rakta a váltót és elindult. - Figyelj, most megyek, mert jó lenne, ha még ma Valenciába lennék.
  -   Szóval finom burkolva visszautasítottad az ajánlatom! Majd később jó lenne!
  -   Isten az anyámra, hogy megfojtalak Iker Casillas, csak találkozzak veled! Te meg ne dumálj a városból még kitalálok - vonta össze szemöldökét, amikor megszólalt a gps férfi hangja, hogy nem jó irányba megy. Bosszankodva lejjebb vette a hangot, ami továbbra is mondta magáét.
  -   Akkor nem akarok veled találkozni mostanában. Még nem akarok meghalni!
  -   Mondták már, hogy lehetetlen egy alak vagy? - tetet fel kérdését. Hallva a nevetés a vonal másik végéről, ő is felderült. - Ígérem, hogy három nap múlva elmegyek veled arra a városnéző körútra. Rendben?
  -   Megbeszéltük! Akkor jó utat és vigyázz magadra.
  -   Nem vagyok kislány, hogy bajba kerüljek - sóhajtott egyet, majd hallgatta az elfojtott kacagást. Megelégelve gyorsan el akart köszöni a férfitól, hogy az útra koncentrálhasson. - Jó éjt!
  -   Neked is. Szia!
Fejét ingatva rakta le telefonját. Fentebb tekerve a hangerőt, próbált gondolkodni. Rá akart jönni, hogy mi is van kialakulóban közte és Iker között. Nagyon jól érezte magát a kávézóban, ami különös volt számára.
Még sosem érzet ilyet egy férfi közelében sem. Ennek ellenére nem tudta, hogy mit lépjen, mivel egyik oldalon ott volt Iker a másikon Eva. Határozottan érezte, hogy a kapus közeledik, de nem akarta megbántani a másikat.
Eddig mindig azon kesergett, hogy egyedül érzi magát, de mikor találna valakit, aki talán több is lehetni, mint egy barát, elbizonytalanodik. Azzal pedig hiába mentegetőzik, hogy nem akarja megsérteni Evát.
Ebből pedig egyenesen következet, hogy bárhogy is döntsön, lépjen valakit meg fog bántani, ezt pedig nem akarta. Fogalma sem volt, hogy melyik lenne jó, de valamiért úgy érezte, hogy magától meg fog oldódni minden.
Nagyon remélte, hogy érzése nem hagyja cserben, így tovább ne gondolva gondjára, a zenére figyelt. Annak ellenére, hogy pár napja érkezet Madridba, máris elhagyja. Mégsem kapta el az az érzés, mint amikor New Yorkot hagyta el. Akkor úgy érezte, mintha lelke fellélegezne, de most olyan volt, mintha az otthonát hagyná el.
Ezt sosem érezte a Nagy Almában. Mosolyogva reagálta gondolatait, mely szerint sosem tartozott igazán oda, ő végig egy madridi ember volt, aki távol került otthonától akarata ellenére. De most visszatérve, talán minden puzzle darab a helyére kerül és boldog lehet.
- Ideje elkezdeni az új életem!